"az ember úgy elaljasult"

Tragikus év volt.
1944-ben fekete volt a tavasz, a nyár, az ősz és a tél is. Tavasszal Magyarország elvesztette nemzeti függetlenségét. Az egymás érdekeit 1939-ben még paktumban rögzítő, Lengyelország fölosztásáról titkos záradékban egyezkedő náci Németország és a Szovjetunió akkor már évek óta élethalálharcot vívott egymással. Európa nagy részéhez hasonlóan abban az évben Magyarország is összecsapásuk színterévé vált.

A náci, majd a szovjet megszállás, a fölmérhetetlen háborús pusztítások, a bombatámadások, az erőszak és a fosztogatások, mindazok a közös szenvedések, amelyeket a világégés során elszenvedni kényszerültünk, mégsem olvasztották, mert nem olvaszthatták egybe a magyarságot. Mert a közösen átélt katarzis csak akkor működhetett volna egységesítő erőként, ha nem történik meg - Pilinszky szavával - a század botránya. Az a botrány, amely az egész 20. századi emberiség, az egész civilizált Európa sorsát meghatározta. Ha nem történik meg az, hogy a megpróbáltatásokkal terhes hónapokat megelőzően magyar polgárokat, magyar zsidó polgárok százezreit a náci eszméknek behódolva kitaszítják a nemzetből.

De megtörtént, aminek nem lett volna szabad. Pusztán származásuk miatt arra ítélték honfitársaink egy részét, hogy a magyarság többségétől elkülönülten, a nácik által az európai zsidóság számára kitervelt, cinikusan Endlösungnak, végleges megoldásnak nevezett gyilkos politika martalékául essenek. 

Ami a második világháború alatt az európai zsidósággal és 1944 vészterhes hónapjaiban a magyar zsidókkal történt, arra nincs mentség, nincs magyarázat. Hiszen fiatalok és öregek, asszonyok és kicsiny gyermekek vonultak a sorban, batyukkal a hátukon és rémülettel a szívükben. Ez nem csak a zsidóság tragédiája. Ez Európa tragédiája. És Magyarországé is. Magyar tragédia és európai is. Hiszen Európa nácik által uralt országaiban hasonló módon bántak a zsidó polgárokkal. Mindenhol kirekesztésre, jogfosztásra, deportálásra, halálra ítéltettek.

1944 magyar zsidó tragédiájában magára ismernek tehát Európa zsidó és nem-zsidó közösségei is. Mert mindenhol vétettek a szolidaritás és a testvériség ellen. A közösen megélt európai zsidó sors európai tragédiává, Európa tragédiájává tette a soát, a holokausztot. Európa közös élményévé a botrányt, hogy mindez megtörtént, hogy mindez megtörténhetett.