1944.

Március 19.
A háborúból való kiugrás megakadályozására német csapatok szállták meg Magyarországot. Horthy kormányzó parancsára a német csapatokat szövetségesként kellett fogadni, és a magyar fegyveres erők elszigetelt esetektől eltekintve valóban nem is fejtettek ki ellenállást. Hitler Edmund Veesenmayert nevezi ki Magyarország teljhatalmú birodalmi biztosává. Horthy az 1936-1944 közötti berlini magyar követet, Sztójay Dömét bízza meg kormányalakítással.

Március 20.
Budapestre érkezik Adolf Eichmann, a Német Birodalmi Biztonsági Hivatal különleges, a "zsidókérdés végleges megoldásá"-ra felállított alcsoportjának vezetője. Kommandójának mintegy 200 tagja volt, köztük: Hermann Alois Krumey, Otto Hunsche, Dieter Wisliceny, Theodor Dannecker, Franz Novak, Franz Abromeit, Siegfried Seidl.

Március 21.
Eichmann előző napi utasítására Stern Samu vezetésével megalakul az ország egész zsidósága feletti hatóság, a Magyar Zsidók Központi Tanácsa. A Zsidó Tanács tagjai: Boda Ernő, Pető Ernő, Wilhelm Károly a pesti, Csobádi Samu a budai neológ hitközség elnöke, Kahan-Frankl Samu és Freudiger Fülöp, az ortodox hitközség vezetője, valamint Kahan Niszon, a cionisták képviseletében. A Zsidó Tanács közleményeit a "Magyar Zsidók Lapjá"-ban tette közzé. A lap címét később "Magyarországi Zsidók Lapjá"-ra változtatták. A Zsidó Tanács intézte többek között a lakásaikból kitelepített budapesti zsidók ügyeit. Novemberben a budapesti gettó megszervezése is a Zsidó Tanácsra hárult.

Március 27.
Ezen a napon a kormány rendeletére 19 folyóiratot, 5 vidéki napilapot és 3 hetilapot szüntetnek meg. Ugyanezen a napon miniszterelnöki rendelet jelenik meg a rögtönítélő bíráskodás kiterjesztésére is.

Március 28.
A belügyminiszter betiltja a Szociáldemokrata Pártot, a Független Kisgazda Pártot és a Parasztszövetséget. Március-április folyamán mintegy 3000 ellenzéki politikust vesznek őrizetbe.

Március 29.
A minisztertanács rendeleteket tesz közzé, amelyek megszüntetik a zsidók sajtó-, színművészeti-, filmművészeti- és ügyvédi kamarai tagságát, megtiltják, hogy a zsidók állami hivatalt töltsenek be, valamint megtiltják nem zsidók alkalmazását a zsidó háztartásokban.

Április 5.
Március 31-én jelenik meg és április 5-én lép életbe az a rendelet, mely kötelezővé teszi a sárga csillag viselését. A 10x10 cm átmérőjű, sárga színű, hatágú csillagot a felsőruházaton a bal oldalon kellett viselni. A keresztény felekezetek vezetői tiltakoztak az ellen, hogy a csillagot a zsidó származású keresztényeknek is viselni kellett. A tiltakozás hátasára a miniszterelnök rendeletben határozta meg azoknak a zsidó származású személyeknek a körét, akik a sárga csillag viselése alól mentességet kaphattak. Azok a keresztény hitre tért zsidók kaptak mentességet, akiknek házastársa nem volt zsidó.

Április 7.
Baky László belügyi államtitkár értekezletet tart, és kiadja a hírhedt 6163/1944. BM VII. res. számú titkos rendeletét a zsidók gettóba zárásáról. A gettósítás lebonyolítására az általános irányelveket Endre László belügyi államtitkár határozta meg. Õ jelölte meg azokat a helységtípusokat, ahová a zsidókat össze kellett gyűjteni: üres raktárak, elhagyott vagy nem működő gyárak, téglagyárak, zsidó hitközségi épületek, zsinagógák. A zsidók lefogásának, kifosztásának és gettóba zárasának gyakorlata országszerte azonos volt. Minden hitközségben felszólították a vezetőket, hogy részletes listákat készítsenek a hitközséghez tartozó valamennyi zsidóról. A gettósítás lebonyolításába bevonták a megyék fő- és alispánjait. A járásokban és városokban a főszolgabírák és polgármesterek adták ki a gettósítás végrehajtási utasításait. Kisebb falvakban csaknem kizárólag a csendőrség végezte az összegyűjtést, míg a városokban a rendőrség a szélsőjobboldali csoportokkal együtt hajtotta végre a gettósítást.  

Április 7.
Walter Rosenberg (Rudolf Vrba) és Alfred Wetzer (Josef Lonik) szlovák zsidók megszöknek az auschwitzi megsemmisítő táborból. Mindketten olyan beosztásban dolgoztak a táborban, hogy pontos információkat tudtak gyűjteni a beérkező szállítmányokról, az emberek kiválogatásáról és elpusztításáról, beleértve az elgázosítás és a hamvasztás módszereit is. Április 26-án a szlovákiai Zsolnán részletesen leírták a haláltábor működését. A jelentést a Szlovák Zsidó Tanács munkacsoportja április 27-én megerősítette és kiegészítette. Az "Auschwitzi-jegyzőkönyv" néven ismertté vált irat május és június folyamán cionista szervezetek segítségével eljutott a nyugati és a magyar zsidó politikai és egyházi vezetőkhöz. A jegyzőkönyveknek szerepe volt abban, hogy a nyugati hatalmak és a pápa június második felében tiltakozó levelet juttattak el Horthyhoz, aki maga két példányt is kapott az "Auschwitzi-jegyzőkönyv"-ből.

Április 12.
A Zsidó Tanácsot utasítják, hogy a bombatámadások keresztény áldozatainak elhelyezésére 24 órán belül 500 lakást üríttessen ki, és a kulcsokat a Fővárosi Tanács lakáshivatalában adja le. Eichmann a követelést önkényesen 1500 lakásra emelte fel.

Április 16.
Ezen a vasárnapon, a peszah első napján kezdődött meg az ország északkeleti részén, Kárpátalján a zsidók összegyűjtése. Kárpátalján és Északkelet-Magyarországon 13 nagyobb gettót és bevagonírozási központot alakítottak ki. Ezek voltak: Munkács, Ungvár, Beregszász, Nagyszőlős, Huszt, Técső, Iza, Sátoraljaújhely, Kassa, Nyírbátor, Máramarossziget, Mátészalka, Kisvárda. Edmund Veesenmeyer, Magyarország teljhatalmú birodalmi biztosa április 27-i jelentésében közölte, hogy Kárpátalján és Északkelet-Magyarországon, vagyis az I. zónában mintegy 202 ezer zsidót fogtak le.

Április 23.
Serédi Jusztinián bíboros püspöktársai nevében emlékiratot nyújt át Sztójay Döme miniszterelnöknek, amelyben tiltakozik az emberi jogok megsértése ellen. A bíboros, aki korábban már kétszer tárgyalt a miniszterelnökkel, ismételten szót emelt az áttértek érdekében.

Április 27.
A Magyar Zsidók Központi Tanácsa a kárpátaljai és az északkelet-magyarországi gettóba tömörítés során elkövetett borzalmakról memorandumot küld Jaross Andor belügyminiszterhez. A tanács levele a gettókban uralkodó valódi helyzetet tárta fel. Hasonló tartalmú kérvényt május 3-án Eichmannhoz is eljuttattak.

Április 30.
Kormányrendelet jelenik meg "A magyar szellemi életnek a zsidó szerzők írói műveitől való megóvása érdekében" címmel. A rendelet közölte azon írok névsorát, akiknek műveit kivonták a közforgalomból. Június 24-én egy pótlistát is kiadtak. A vagonszámra összegyűjtött könyvek bezúzása június 15-én kezdődött. Összesen mintegy félmillió kötetet semmisítettek meg. A rendelet végrehajtását Kolozsváry-Borcsa Mihály államtitkár, a sajtó és hírszolgálati ügyek kormánybiztosa irányította. Az érintett írók közé tartozott: Déry Tibor, Füst Milán, Lesznai Anna, Karinthy Frigyes, Molnár Ferenc, Radnóti Miklós, Somlyó Zoltán, Szép Ernő, Szomory Dezso.

Május 3.
Hajnali 5 órakor megkezdodött az észak-erdélyi (II. zóna) zsidóság gettóba tömörítése. Az észak-erdélyi zsidóságot 11 gettóba gyűjtötték össze. Nagyváradon, Máramarosszigeten és Szatmárnémetiben a főleg zsidók által lakott városrészekben hozták létre, míg Kolozsváron, Marosvásárhelyen, Szászrégenben, Besztercén és Szilágysomlyón téglagyárakba zárták a környék zsidó lakosságát. A dési zsidókat a Bungur erdőben felállított barakktáborban helyezték el. Az észak-erdélyi zsidóság gettókba tömörítése május 10-re befejeződött. Németország teljhatalmú megbízottja, Edmund Veesenmayer május 11-i jelentésében az I. (Kárpátalja és Északkelet-Magyarország) és a II. zónában összesen lefogott zsidók létszáma 325 ezer fő.

Május 8.
Endre László, a Belügyminisztérium közigazgatási államtitkára rendeletére a Zsidó Tanács újjáalakult. Új tagjai: Berend Béla, Török Sándor, Nagy József és Gábor János lettek.  Boda, Kahan és Csobádi kikerültek a tanácsból. Török Sándor később a Magyarországi Keresztény Zsidók Szövetségének az élére került, helyére Stöckler Lajos lépett.

Május 9. 
Megérkezik Budapestre Friedrich Born, a Nemzetközi Vöröskereszt ideiglenes delegátusa, a budapesti iroda vezetője. Born hivatala "Shutzpass"-ok és egyéb mentesítő iratok ezreit osztotta szét a fővárosi zsidóság között. Born több tucat épületet helyezett a Nemzetközi Vöröskereszt védelme alá. Ide tartozott a budapesti Columbus utcai menekült tábor, az óbudai téglagyár, valamint Kelemen Krizosztom főapát kérésére a pannonhalmi bencés apátság egész területe. A magyarországi hadműveletek befejezése után Born nem folytathatta humanitárius misszióját, és 1945 tavaszán távozott az országból.

Május 15.
Budapesten (V. ker. Vörösmarty tér 4.) ünnepélyesen megnyílik a Zsidókérdést Kutató Magyar Intézet a volt zsidó tulajdonú Unió Club helységében. A Bosnyák Zoltán vezetése alatt álló intézet a magyar kormány egyik propagandaszerve volt. A megnyitó ülésen jelent meg először az intézet lapja, a "Harc" mely a "Der Stürmer" mintájára készült. Az intézet hatalmas mennyiségű könyvet gyűjtött össze különböző zsidó intézmények könyvtáraiból. A felhalmozott könyvek egy része túlélte az ostromot, és a Budapesti Rabbiképző könyvtárába került.

Május 15.
Megkezdődik az Északkelet-Magyarországon, Kárpátalján és Észak-Erdélyben (I-II. zóna) gettóba tömörített zsidók deportálása. A magyar csendőrség és az Eichmann-kommandó képviselői a május 4-6. között Bécsben megtartott konferencián véglegesítették a deportálások menetrendjét és útvonalát. A végrehajtási utasításokat a kiszállításokat végrehajtó német és magyar szervek munkácsi értekezletén, május 12-én adták ki. Az ütemterv szerint napi négy tehervonat indult Magyarországról. Minden szerelvénybe 3000 személyt zsúfoltak. A terveknek megfelelően június 7-én indult az utolsó transzport az I. és II. zónából. 24 nap alatt 92 szerelvényben 289.367 zsidót deportáltak Auschwitz irányába.

Május 17.
Kormányrendelet a zsidók zár alá vett műtárgyainak számbavételéről és megőrzéséről. (Az elkobzott műtárgyak között voltak El Greco, Gauguin, Goya, Rembrandt, Rubens, Tiepolo, Van Dyck képei is.) A németek, elsősorban az Eichmann-kommandó tagjai a használatba vett zsidó lakásokból nagyszámú műkincset vittek ki az országból. Részben ennek megakadályozására, illetve a műkincsek országban tartására május 25-én kormánybiztost neveztek ki: Csánki Dénes festőművészt, a Szépművészeti Múzeum foigazgatóját. 1944 végen azonban a visszavonulás során számos műkincset az "aranyvonattal" mégis Németországba szállítottak, míg a Magyarországon maradó műtárgyak egy részét a megszálló szovjet csapatok vitték el.

Május 18.
Márton Áron katolikus püspök a kolozsvári Szent Mihály templomban tartott szentbeszédében elítélte a zsidóellenes intézkedéseket. A keresztény egyházak vezetői ugyan alkalmanként megfontolás tárgyává tették a nyilvános állásfoglalás kérdését, de végül nem világosították fel a közvéleményt a zsidókkal szemben elkövetett jogtalanságokról. A nyilvános állásfoglalás elmaradása felbátorította a zsidóság ellenségeit, és elbátortalanította potenciális segítőit.

Június 5.
Hajnali 5 órakor megkezdődött az észak-magyarországi (III. zóna) zsidóság gettóba hurcolása. Június 10-ig 51.829 zsidót vontak össze 11 gyűjtőtáborba. Ezek a következők voltak: Dunaszerdahely, Érsekújvár, Győr, Komárom, Léva, Székesfehérvár, Balassagyarmat, Eger, Hatvan, Miskolc, Salgótarján. A gettóba zárt zsidók deportálása az ütemtervnek megfelelően június 11-én kezdődött és június 16-ra befejeződött. Mintegy 52 ezer zsidót deportáltak 23 vonattal. 

Június 7.
Sztójay Döme miniszterelnök Klessheimben megbeszéléseket folytatott Hitlerrel a magyarországi helyzetről. Sztójay közvetítette Horthy kormányzó kérését az ország teljes szuverenitásának visszaállítására. Hitler a kérést visszautasította, és élesen bírálta a kormányzó korábbi "zsidóbarát" politikáját. Sztójay a tárgyaláson megjegyezte: "A zsidókérdés megoldása Magyarországon maximális teljesítmény." A tárgyalás napján befejeződött az északkelet-magyarországi és a kárpátaljai zsidók deportálása. Június 7-ig ezekről a területekről mintegy 300 ezer zsidót szállítottak Auschwitzba.

Június 16.
Megkezdődik a délkelet-magyarországi (IV. zóna) zsidóság koncentrálása. Június 29-ig 40.505 zsidót összpontosítottak a zóna hét bevagonírozási központjában. Ezek a következok voltak: Bácsalmás, Kecskemét, Szeged, Szolnok, Békéscsaba, Debrecen, Nagyvárad. (Nagyváradról ezúttal a Bihar megyei zsidókat szállították el. A nagyváradi zsidóság elszállítására már májusban sor került.) A zóna további fontosabb gyűjtőhelyei és gettói:  Hódmezővásárhely, Kalocsa, Kecel, Kiskőrös, Makó, Nagykáta, Szarvas, Szentes, Hajdúböszörmény, Hajdúdorog, Hajdúhadház, Hajdúnánás, Hajdúszoboszló, Karcag, Téglás, Bácstopolya, Baja, Szabadka. A deportálás június 25-én kezdődött és június 28-án fejeződött be. 15 vasúti szerelvényen mintegy 40 ezer személyt szállítottak el.

Június 17.
Közzéteszik Budapest polgármesterének rendeletét a fővárosi zsidóság "csillagos házakba" való átköltöztetésérol. A rendelet értelmében a budapesti zsidóknak - számuk mintegy 250 ezer fő volt - június 25-ig 1840, sárga Dávid csillaggal megjelölt lakóházba kellet összeköltözni. A rendelet szerint egy zsidó családnak egy lakószobához volt joga. A magyar hatóságok ekkor Budapesten elvetették egy központi gettó szervezését, mert azzal számoltak, hogy a szövetségesek légitámadásaik során megkímélnék ezt a városrészt. Ezért a zsidókat túsznak tekintve a főváros különböző pontjain jelöltek ki házakat számukra.

Június 25.
XII Pius pápa nyílt táviratban kéri fel Horthy kormányzót, hogy kímélje meg a magyarországi zsidók életét.

Június 26.
Franklin D. Roosevelt amerikai elnök a svájci követség útján eljuttatott üzenetében figyelmezteti a kormányzót, hogy a zsidóellenes intézkedésekért Magyarország felelősséggel fog tartozni. 

Június 27.
A csendőrség irányítója, Baky László belügyi államtitkár parancsára jelentős csendőri erők érkeznek Budapestre a fővárosi zsidóság deportálásának lebonyolítására. A deportálásokat ekkor már ellenző és puccstól tartó Horthy kormányzó a csendőrök leszerelésére egy páncélos és egy gyalogsági ezredet rendel Budapestre. Baky meghátrál, és a csendőrség július elején kivonul a fővárosból.

Június 29.
Serédi Jusztinián bíboros, hercegprímás befejezte a katolikus templomokban felolvasandó, az emberi jogok elleni rendelkezéseket elitélő pásztorlevelének megírását. A bíborost püspöktársai, elsősorban Apor Vilmos, Drahos János és Czapik Gyula már május óta kérték egy határozott álláspont kifejtésére a kormány zsidóságot likvidáló politikájával szemben. A pápai nuncius, Angelo Rotta is többször tárgyalt Serédivel a zsidóüldözést egyértelműen elítélő egyházi nyilatkozat szükségességéről. A pásztorlevél szétküldésére és felolvasására azonban nem került sor a bíboros és Antal István vallás- és közoktatásügyi miniszter július 6-i megállapodása miatt. Antal többek között megígérte, hogy a keresztény vallású zsidók az országban fognak maradni. Sztójay miniszterelnök az ígéretet másnap levélben megerősítette.    

Június 30.
V. Gusztáv svéd király felhívja Horthy Miklós kormányzót, hogy Magyarország tanúsítson "lovagias, hagyományainak megfelelő" bánásmódot a zsidókkal szemben.

Június 30.
Megkezdődik a Nyugat-Magyarország (V. zóna) különféle gettóiba májusban és júniusban összegyűjtött zsidók átszállítása a következő bevagonírozási központokba: Szombathely, Zalaegerszeg, Pápa, Sopron, Sárvár, Pécs, Kaposvár, Paks. Július 3-ig csaknem 30 ezer zsidót koncentráltak. A deportálás július 4-6. között tartott. 10 szerelvénnyel 29.806 zsidót deportáltak túlnyomórészt Auschwitzba.

Június 30.
1685 fővel Budapestről elindul Svájcba az a vonat, melyet Kasztner Rezső, a Budapesti Zsidó Segély és Mentőbizottság alelnöke szervezett prominens zsidók számára. A szállítmányért fejenként 1000 dollárt kellett fizetni Eichmann kommandójának. A pénzt a mentőbizottság, valamint az utasok maguk teremtették elő. A "Kasztner vonat" utasai először a Bergen Belsen-i koncentrációs táborba kerültek, majd több csoportban augusztus és december között továbbutazhattak Svájcba.

Július 7.
Horthy kormányzó leállíttatja a deportálásokat.

Július 8.
A Budapest környékén (VI. zóna) elő zsidók deportálásával befejeződik a vidéki zsidóság kiszállítása. A VI. zónában végrehajtott zsidóellenes akciókra az V. zónában végrehajtott koncentrálással és deportálással párhuzamosan került sor. Ebből a zónából július 6-8. között 8 vasúti szerelvénnyel 24.128 zsidót deportáltak. Május 15. - július 8. között 147 szerelvénnyel Ferenczy László csendőralezredes, a csendőrség és a német biztonsági rendőrség összekötő tisztjének jelentése szerint összesen 434.351 zsidót deportáltak  Edmund Veesenmayer, Németország teljhatalmú megbízottja 437.402 deportáltról adott számot. Egyik adat sem foglalja magában azokat a zsidókat, akiket különleges intézkedések keretében április végen az ország déli részéből szállítottak el. Az 1944 nyarán deportáltak összlétszáma mintegy 450 ezer főre tehető.

Július 9.
Raoul Wallenberg Budapestre érkezik kormánya és az amerikai War Refugee Board felkérésére, hogy megszervezze a svéd követség humanitárius osztályát. Kiépíti az embermentés intézményeit, védleveleket (Schutzpass) ad ki zsidóknak és szociáldemokrata vezetőknek, és menti a munkaszolgálatra elhurcoltakat. Embermentő munkáját folytatja Budapest ostroma alatt is. Január közepén útban Budapest és Debrecen között szovjet fogságba kerül.

Július 15.
Kijátszva Horthy kormányzó július 7-i rendelkezését a deportálások leállításáról, Eichmann a budapesti Keleti pályaudvaron még bevagoníroztatja a kistarcsai internálótábor 1500 és a Budapest, Rökk Szilárd utcai kisegítő toloncház 500 zsidó foglyát. A csoportot második próbálkozásra végül is július 19-én szállítják el.

Július 24.
A sárvári internálótáborból mintegy 1500 főt Auschwitzba szállítanak.

Augusztus 7.
Horthy kormányzó felmenti tisztéből a vidéki zsidóság deportálásáért felelős Jaross Andor belügyminisztert, továbbá Kunder Antal kereskedelem és közlekedésügyi, valamint Imrédi Béla tárca nélküli minisztereket. Jaross utódja Bonczos Miklós lett. A deportálások irányítását végző Baky László és Endre László belügyi államtitkárokat Horthy szinten félreállítja. Hivatalos felmentésükre szeptember 5-én illetve szeptember 7-én kerül sor.

Augusztus 29.
Horthy kormányzó miniszterelnökké nevezi ki, és új kormány alakításával bízza meg Lakatos Géza vezérezredest. Az augusztus 23-i román kiugrás után a kormányzó elérkezettnek látta az időt a Sztójay-kormány leváltására. Az új kormány számos korábban bebörtönzött antifasiszta politikust engedett szabadon, és bár nem érvénytelenítette a zsidórendeleteket, elutasította a budapesti zsidóság deportálását. A Lakatos-kormány hivatalosan a háború folytatása mellett foglalt állást, Horthy utasítására megkezdődtek a titkos előkészületek a háborúból való kilépésre.       

Október 7. 
Cservenkánál (Crvenka) október 7-ről 8-ára virradó éjjel a szerbiai Bor-ból Magyarország felé hajtott magyar munkaszolgálatosok közül egy SS osztag mintegy ezer foglyot végez ki. 1943-ban és 1944-ben a Bor környéki rézbányákban mintegy 6000 magyar munkaszolgálatost dolgoztattak. A súlyos élet- és munkakörülmények, valamint a keretlegénység kegyetlenkedései következtében sokan életüket vesztették. Az 1944 őszétől megkezdett kiürítés során a foglyokat gyalogmenetben hajtották Magyarországon keresztül Németországba. Útközben tömeges kivégzések voltak. A magyarországi Abdán lőtték agyon Radnóti Miklós magyar költőt.

Október 15. 
Horthy kormányzó rádión bejelenti, hogy fegyverszünetet kér. A magyar politikai vezetés 1942-től kereste a háborúból való kiutat. A német vezetés tudott a magyar szándékokról, és ez nagyban hozzájárult az ország 1944. március 19-i megszállásához. A németeket mindenben kiszolgáló Sztójay-kormány leváltása (augusztus 29.) után Horthy kapcsolatba lépett a szövetséges hatalmakkal. A magyar küldöttség október 11-én írta alá Moszkvában a fegyverszünet előzetes feltételeit. Ekkor az ország háború alatti területének mintegy harmad része már szovjet megszállás alatt volt. Az előkészítetlenség, a szélsőjobboldal és a tisztikar németbarát részének Horthy ellen való fordulása, valamint a német megszállók fegyveres beavatkozása miatt azonban a kiugrási kísérlet kudarcba fulladt. Október 15-én délután, a proklamáció kihirdetése után felfegyverzett nyilasok megszállták Budapest stratégiai pontjait, és este Szálasi Ferenc, a nyilasmozgalom vezetője átvette a hatalmat. Szálasi 1945 áprilisáig tartó uralma alatt folytatódott a maradék magyar zsidóság megsemmisítése.  (Horthyt a németek őrizetbe vették, és Németországba szállították.)

Okróber 16.
Stern Samu, Pető Ernő és Wilhelm Károly bujkálni kényszerült, ezért a Zsidó Tanács vezetését Domonkos Miksa és Stöckler Lajos vette át.

Október 17.
Eichmann visszatér Budapestre, hogy megszervezze a fővárosban élő mintegy 250 ezer zsidó deportálását.  Miután a budapesti zsidóság deportálását nem sikerült elérnie, szeptember 29-én Eichmann elhagyta Budapestet, és Berlinbe távozott, majd onnan visszatérve barátja, a deportálások legfelsőbb irányításában részt vevő Endre László Magyarország nyugati határán fekvő velemi birtokán húzódott meg a nyilas puccsig..

Október 18.
Vajna Gábor magyar belügyminiszter megegyezett az előző nap Budapestre visszatért Eichmannal abban, hogy 50 ezer zsidót erődépítési munkálatokra a németek rendelkezésére bocsátanak. A deportáltakat kétezer fős csoportokban, közlekedési eszközök híján, gyalogmenetben hajtották napokon keresztül a német-magyar határra, ahol a németek átvették a Budapestről indítottak megérkező maradékát. Az embertelen körülmények és a rossz bánásmód következtében a deportáltak jelentős része már út közben életét vesztette. A halálmenetek november 8-án indultak és egész novemberben tartottak.

Október 20.
Megkezdődött a 16 és 60 év közötti budapesti zsidó férfiak kényszersorozása munkásszázadokba. Az ezen a napon elfogott zsidó férfiak nagy részét Budapest déli-délkeleti peremére meneteltették, ahol erődítési munkálatokat kellett végezniük. A front közeledtével az árokásó századok maradványait a Dunántúlra hajtották.

Október 26.
Beregfy Károly honvédelmi miniszter 70 zsidó munkaszolgálatos század németeknek való átadásáról ad ki rendeletet. (975M.42-1944) A századok átadása november 2-án kezdődött. Az akcióra az október 18-án Vajna Gábor belügyminiszter és Eichmann között létrejött, 50 ezer zsidó átadásáról szóló megállapodás keretében került sor. A munkaszolgálatos századokat a német-magyar határ mentén húzódó erődrendszer építésén dolgoztatták. A front közeledtével 1945 márciusában a még életben lévő kényszermunkásokat Németország belseje felé hajtották. 
  
Október 29.
Nyilas fegyveresek meggyilkolták Kálló Ferenc római katolikus tábori esperest. Kálló esperes részt vett a magyar katonai ellenállásban. Kórházi lelkészként a honvédkórházakban nyilasok elől bujkáló katonákat, polgári személyeket és üldözötteket bújtatott. A nyilasok leleplezték tevékenységét, október 28-án lakásából elhurcolták, és másnap kivégezték

November 7.
Egy budapesti börtönben a nyilasok kivégzik Szenes Hannát. Szenes Hanna 1921. július 17-én, Budapesten született. A harmincas évek végén illegálisan vándorolt Palesztinába. 1943-ban Kairóban önkéntesként ejtőernyős iskolát végzett, és a brit hadsereg tisztje lett. 1944 júniusában Jugoszlávián keresztül kívánták bevetni Magyarországon. Június 9-én a magyar határ átlépése után nyomban letartóztatták. Előbb a Gestapó, majd a magyar elhárítás fogságába került. Szenes Hanna két társa, Goldstein Peretz és Nussbecher Joel is fogságba esett. Goldstein német koncentrációs táborban halt meg, míg Nussbechernek sikerült megszöknie.     
 
November 8.
A halálmenetek útnak indítása után Serédi Jusztinián bíboros hercegprímás levélben tiltakozott Szálasinál a zsidókkal való bánásmód ellen. A semleges hatalmak követségeinek és a pápai nunciatúra tiltakozásainak hatására Szálasi leállította a gyalogmeneteket, de vagonokban november végén és december elején még zsidók ezreit szállították ki az országból.

November 12.
A kormány rendeletet tesz közzé semleges államok védőirataival vagy ideiglenes útlevéllel ellátott zsidóknak a kijelölt "védett házakba" történő átköltöztetéséről. A magyar kormány, illetve a semleges államok követségei és a pápai nuncius közötti egyezmény alapján mintegy 15 ezer zsidónak engedélyezték hivatalosan az átköltözést a védett házakba. Ezek közül 7 800 fő Svájc, 4 500 fő Svédország, 2 500 fő a Vatikán, 698 Portugália és 100 Spanyolország védelme alatt állt. A "nemzetközi gettó"-ban valójában mintegy 40 ezren húzták meg magukat. Ennek következtében a "védett házak" rendkívül zsúfoltak voltak, nemritkán két szobás lakásban 50-60 ember lakott. A "nemzetközi gettó" csak rövid ideig állt fenn. December elején, amikor a Szálasi-kormány feladott minden reményt, hogy normális kapcsolatokat építsen ki a semleges államokkal, a "védett" zsidók ezreit a pesti nagy gettóba hurcolták.

November 17. 
Az államfői jogokat gyakorló "nemzetvezető", Szálasi Ferenc közreadta a zsidókérdés megoldásának "végleges tervét". Szálasi Magyarország megmaradt zsidóit hat csoportra osztotta. 1) külföldi menlevéllel rendelkező zsidók, 2) a német kormánynak "kölcsönadott" zsidók, 3) a Magyarországról való távozásukra váró zsidók, 4) mentességi bizonyítványokkal rendelkező zsidók, 5) egyházi személyek, 6) idegen állampolgárságú zsidók. Szálasi tervében egyedül a mentességi bizonyítványokkal rendelkező zsidók maradhattak volna Magyarországon, de a faji törvények számukra is érvényben maradtak volna. A többi kategóriába soroltakra a terv szerint deportálás illetve kitelepítés várt.

November 29.
Vajna Gábor belügyminiszter rendeletet tesz közzé a budapesti gettó létrehozásáról. A pesti gettóba az útlevéllel és védlevéllel (schutzpass) nem rendelkező zsidóknak kellett beköltöznie. A zsidók átköltöztetése a csillagos házakból november végén kezdődött, és december 2-án fejeződött be. A mintegy 0,3 km2-nyi területen létesített gettóban mintegy 70-100 ezer embert zsúfoltak össze. A kerítéssel körülvett gettó nem nyújtott védelmet. Január 18-ig, a szovjet csapatok megérkezéséig nyilas csoportok rendszeresen behatoltak a gettó területére, ahol gyilkoltak és raboltak. A gettó területén 24 közös sírban összesen 2 281 holttestet temettek el.

December 1.
A református és az evangélikus egyház püspökei emlékiratot nyújtanak át Szálasinak, melyben tiltakoznak a zsidókkal való bánásmóddal szemben. 

December 4.
Szálasi Ferenc nemzetvezető Beregfy Károly honvédelmi miniszter és Kemény Gábor külügyminiszter kíséretében látogatást tesz Hitlernél Berlinben. Hitler illetve Ribbentrop külügyminiszter ígéretet tett arra, hogy 1945 tavaszán olyan támadást indítanak a Kárpát-medencében, amely a hadműveleteket Romániába helyezi át. 1945 márciusában valóban megindul a német-magyar ellentámadás a Dunántúlon, de az offenzíva némi térnyerés után kifullad, és a német-magyar csapatok további visszavonulásra kényszerülnek.

December 28.
A magyar Ideiglenes Nemzeti Kormány hadat üzen Németországnak. December 15-20. között a szovjet csapatok által megszállt keleti országrészen ideiglenes nemzetgyűlési választásokat tartottak. December 21-én összeült az Ideiglenes Nemzetgyűlés, melyben a szövetséges nagyhatalmak hozzájárulásával a Magyar Kommunista Párt, a Független Kisgazda és Polgári Párt, a Szociáldemokrata Párt, a Nemzeti Paraszt Párt és a Polgári Demokrata Párt képviselői vettek részt. December 22-én az Ideiglenes Nemzetgyűlés megválasztotta az Ideiglenes Nemzeti Kormányt, mely a magyar állami szuverenitás kizárólagos képviselőjének nyilvánította magát. 1945 tavaszán két volt hadifoglyokból álló hadosztályt szerelnek fel a Németország elleni harcra, de bevetésükre nem került sor.

Források:

Braham, Randolph L.: A népirtás politikája. A holocaust Magyarországon. I-II; Belvárosi Könyvkiadó, Budapest, 1997

Braham, Randolph L.: The Destruction of Hungarian Jewry, vol I-II; 1963 

Braham, Randolph L.: The Hungarian Labor Service System 1938-1945;  East
European Quarterly, Boulder, New York 1977

Glatz Ferenc szerk: Az 1944 év históriája; Historia Évkönyv, Budapest, 1984

Glatz Ferenc szerk: A magyarok krónikája; Magyar Könyvklub, Budapest, 1995

Komoróczy Géza szerk: A zsidó Budapest. I-II; Budapest, 1995

Ránki György - Pamlenyi Ervin - Tilkovszky Lóránt - Juhász Gyula: A Wilhelmstrasse és Magyarország. Német diplomáciai iratok Magyarországról; Kossuth Könyvkiadó, Budapest, 1968