Rip: - Nagyon sok súly terheli az egész Holocaust Központ történetet. Figyelmeztetett, a beszélgetés előtt engem, hogy a múzeumot kiejtsem a számon, mert félreértésekre adhat okot. Sokan azt képzelték, hogy itt egy Holocaust Múzeum széteső, miért lett volna ez olyan nagy baj, ha ez múzeum is lett volna, kezdjük ezzel.

Harsányi László: - Dehogy lett volna baj, biztos nagyon jó lenne egy holocaust múzeum, de hát mikor eldöntetett, hogy a Páva utca, és eldöntetett, hogy ennek mi a funkciója, akkor nem volt szó múzeumról. Nem ez, nem olyan, hogy közben megváltoztatom a helyet, mert hogy a fizikai tér sem engedi meg, nem erre készültek fel azok az emberek, akik elkezdték, és ezt most számon kérni lehet, és lehet azt mondani, hogy voltaképpen nem is erre van szükségünk, hanem egy múzeumra van szükségünk, erre azt szoktam mondani, hogy én ezt nem tagadom el, hogy ilyen igény jelentkezik, és boldog lennék, ha egy berlini, washingtoni, londoni szituáció álljon elő, és nem is vagyok benne biztos, hogy nem fog ez a dolog előállni, de valamit értsenek meg: ennek a sikere az lehetőséget ad később egy múzeumra, ennek a sikertelensége pedig be fogja zárni ezt a lehetőséget, egyszer és mindenkorra, mert a soha és az örökké azok nem emberi kategóriák.

Rip: - Mit gondol, vagy mit feltételez, ennek a konfliktusos történetnek a hátterében ez hol rontódott el, ha elrontódott?

Harsányi László: - Több ponton rontódott el, természetesen. Az egyik, hogy a Terrorháza létrehozásával az egyik oldal revánsot akart, tehát fel akarta építeni ugyanazt a pompázatos palotát, most itt külcsínre gondolok, és megakarta teremteni egy második nyilvánosságát ennek a kornak, ez a legtragikusabb lehetőség az én felfogásomba, mert ezzel azt mondtuk volna, hogy van egy magyar történelem az Andrássy úton, és van egy zsidó történelem a Páva utcában, hát ez pedig nem igaz.

Rip: - Ez egy nagyon veszélyes állítás lenne.

Harsányi László: - Most is erre nyomják sokan, és érdekes módon én inkább azt mondanám, hogy a zsidó baloldali értelmiség része nyomják el akaratlanul ezt a dolgot, mikor olyat kérnek számon okkal és ok nélkül, ami erre taszítaná ezt a dolgot. A másik , hogy szűkmarkú volt valóban a döntéshozó, amikor beszorította erre a helyre, és nem tette világossá, se valóságosan, se kommunikációs értelemben, hogy ő erre vállalkozik. Az a kormány is, és az azt követő kormány is.

Rip: - Nagystílű döntésről van itt szó, hanem egy adott helyzeten belüli legszűkebb kereteket megszabó döntés?

Harsányi László: - Talán nem a legszűkebbről, de egy szerényebb döntésről. A Terrorházánál ezt összevethetjük forintban fillérben mindenben, a másik csapda pedig az, hogy ez érdekes módon nem csillapította le a teljes indokolt, hatvan év után is indokolt vádaskodásokat, hanem felgerjesztette. Tehát kielégítetlenséget szül, bármilyen furcsa, de mégis csak érthető. Nagyon sokan azt mondták, hogy most a végső válasz megvan a holocaustra, itt most Magyarországon rendbe tesszük ezt a dolgot. Nem tesszük rendbe egyébként, ha háromszor ennyi pénzzel, négyszer akkora épület van, akkor sem tesszük rendbe.

Rip: - Hogy kéne, hogy lehetne rendbe tenni? Ha nem egy ilyen központ létrehozásával, ez csak egy pici csepp a nagy tengerben?

Harsányi László: - Nem ez szükséges, de nem elégséges feltétel, ennek meg kellett lenni, hogy legyen egy kitörési pont ebben a dologban, de hát itt a témának a közfigyelemben való tartása, nyilvánosság, és ezt meg fogja tudni, reményeim szerint csinálni, az újjáéledő antiszemitizmussal, vagy nem is újjáéledő, hanem mindig meglévő, csak az utolsó két hónapban az e témához tartozó vitasorozatra, Teleki-szobor, Vásárhelyi Mária felvétele, hát minden erről szól, minden ide sodorja. Egyébként a nyitás előtti hisztériáknak, Vass Albert hisztériáknak az egyik része érhető tetten, hát erre választ akar nagyon sok ember, és úgy tűnik, hogy ez a központ azt a választ nem fogja tudni megadni, sosem vállalta, hogy ezt a választ megadja, de lehetőséget ad a válaszadásra, az erőgyűjtésre, a gondolat továbbérésére.

Rip: - Az a divatos kifejezés, hogy szembenézés, azt jelenti, ha egy kicsit mélyebben belegondolunk, hogy mindazoknak, akiknek valamilyen módon, akár szerepük, akár felelősségük, akár utólagos felelősségük lehet abban a rettenetes helyzetben, amit a holocaust jelentett, hogy azok őszintén szembe kerülnek saját magukkal, illetve társadalom feldolgozza, hogy valójában mi is történt. De nem az lenne-e valójában egy ilyen helynek a szerep, hogy ehhez nyújtson eszközöket?

Harsányi László: - De. Itt még alapkérdésekről is vita van, egy ennek a helynek azt kell súgnia, sőt nem súgnia, hanem üvöltenie, hogy ami 1944-ben történt, az a magyar történelem része, hogy azt nem németek csinálták, hanem azt a magyar hatóságok, a magyar törvények szerint Teleki Pál ide, Teleki Pál oda csinálták. A végső megoldás, a legvége az már német kéz, de hát ez az, ami már nem fontos. A másik, ami ugyanilyen vita, és a kérdésére adott válasznak tartom, hogy ez nem az a fajta emlékezőhely, ahol a túlélők, mégegyszer főhajtással a saját történetüktől elbúcsúznak. Mert voltak ilyen elképzelések, hogy ez nem más, mint egy kárpótlás. Nem. Ez a következő generációnak szóló figyelmeztetés.

Rip: - Nem valaminek a vége, hanem a kezdete?

Harsányi László: - Ez így van, ez valaminek a kezdete. Ugye ez a nagyon szimpla igazság, aki ismeri a történelmet, az megismétlődik, hát mi ezt próbáljuk ebben csinálni, hogy ez be ne következzék már.

Rip: - Mielőtt a Holocaust Központ szervezése elkezdődött volna, végeztek kutatásokat Magyarországon, hogy milyen mérhetetlen tudatlanság uralkodik ebben az országban a holocaustok illető adatokkal kapcsolatosan, de nemcsak a holocausttal, hanem a magyar zsidóság sorsát illető adatokkal kapcsolatosan, és egyáltalán a témán belüli bizonytalanságot tükrözték ezek a felmérések.

Harsányi László: - Tehát a felnőtt népesség jelentős része, ugyan tisztában van vele, hogy a holocaust mit jelent, és kikkel szemben volt ez történelmi büntet de aztán, amikor dátumoktól kezdve, azok az emberek, akiknek tettünk fel kérdéseket, akkor elég szörnyű volt a válasz, ez igaz, még hadd tegyem hozzá, hogy mikor mélyebbre ment az ember, akkor azt tapasztalta, hogy a tudatlanság, vagy, ha úgy tetszik a tudásszint, az teljesen egyforma a legidősebb háborút átélt korosztály és a legfiatalabbaknál is, mert itt a tudatlanság továbbélése az biztosított volt eddig. Na most, ennek a központnak az alapfeladata szerintem ennek a trendnek a megfordítása, vagy ennek a változatlanságnak a megtörése, és szerintem erre képes is lesz, tehát egy olyan dokumentációs központról van szó, az első pillanattól kezdve, amelyik összegyűjti a holocausttal kapcsolatos ismereteket, ezt megpróbálja a középiskolás gyerekek számára elfogadható, átadható anyaggá transzformálni, tartja a kapcsolatot a világon mindenhol, azokkal, akik ilyen kutatásokat végeznek, és minden eszközzel, beleértve a kiállítások megrendezését, bemutatja, amit a magyar történelemnek egy kikerülhetetlenül megismerendő szakaszáról van szó, ami akár benne van az iskolai tankönyvekben, akár nincs, úgyis tudjuk, hogy hol benn van, hol nincs, ez legyen egy lehetőség, és később talán valamilyen belső és külső kötelezettsége ennek a megismerésére.

Rip: - Visszatérve a konfliktusokhoz, hát illetve ehhez a helyzethez, a médiában megjelenő újabb és újabb vádakhoz, felmerül a kérdés, hogy nem lehet-e, hogy ennek a nagyon nehezen előremozduló történetnek a hátterében, összehasonlítva mondjuk a Terror Házával, vagy a Millenáris Központtal, annak idején nagyon pontosan körvonalazott, megfogalmazott politikai akarat működtette mindkét említett hely létrehozását. Itt most ilyenfajta politikai akartról, a szó hasonló értelmében nem beszélhetünk. Tehát itt sokféle ember, sokféle dolgot akar, és nem sikerül ezt igazán egyértelműen összeegyeztetni.

Harsányi László: - Hát a politikai akaratnak a központi eleme szerintem világos, ez kormány ezt felépíti, ezt berendezi, megnyitja, átadja ugyanazokkal a szándékokkal, amit mondtam, és én azt látom, egyébként azokkal a politikusokkal találkozva, akik ezt nagyon akarják, hogy ez itt abszolút erkölcsi parancsról van szó

Rip: - Többször szó esett kínos pénzügyekről. Voltak olyan pillanatai ennek az elmúlt másfél-két évnek, amikor úgy tűnt, hogy nemcsak, hogy megfelezni kell az eredetileg javasolt, vagy vállalt összeget, hanem még annál is kevesebb juthat annak a létrehozására. A legutóbb azt hallottam, hogy egyáltalán nem biztos, hogy talán az egy év múlva megnyitandó végleges kiállításra megvan a megfelelő pénzösszeg. Bizonytalankodik a pénzügyi kormányzat abban, hogy mennyit szabad egy ilyenre költeni?

Harsányi László: - A beruházás egy pillanatig nem állt le pénzügyi okokból a beruházás teljes pénzügyi fedezete megvolt, sőt a beruházás, ha úgy tetszik pénzügyileg is úgy sikerült, hogy betudtuk emelni az időszaki kiállítás költségeit is ebbe, tehát ez a dolog szerintem rendben van. Az ezévi, a kuratóriumi, hiszen az intézmény virtuálisan létezik, jogi értelemben egyelőre csak egy Alapítvány létezik, amelyik majd működtetni fogja, annak az évi költségvetése szerintem rendben van, ez 250millió forint körül van, ebből persze nem lehet megcsinálni, egy végleges kiállítást, mert a végleges kiállítás 2005. tehát azt majd abban a költségvetésben előkészítésre pedig ez a pénz elegendő. Még azért valamit hozzátennék. Azért az alapítványi létnek, főleg egy holocaust témájú alapítványnak megvan az a bája, hogy pénzt tud szerezni, nemcsak kormányzati pénzt, külföldről és belföldről is, még csak kísérlet sem történt ebben a pillanatban erre.

RiP. - Mert?

Harsányi László: - Nem jött el a helyzet, hát a nem létező intézmény, nem létező elképzeléseire pénzt adni, az egy picit nehéz, igaztalan vagyok, mert a francia kormány 500ezer dollárral támogatta az első pillanattól kezdve, vannak már jelzések további támogatásokra. Más kormányoktól is, de én például néhány helyen elmondtam azt az ötletet és én nyilvánosság előtt megismétlem bátran, hogy borzasztó nagy siker lenne, nem is pénzügyi szempontból, hanem a társadalmi kohézió szempontjából egy olyan védnöki testület létrehozása, amelyikben a legnagyobb magyar vállalkozások benne vannak, akik meg fogják érteni, hogy ez nem zsidó történet megint csak, hanem itt valami olyasmiről van szó, ami mindenkinek a hasznára válik, és biztos, hogy ez például hoz olyan forráspluszt, amire szükség van.

Rip: - Április 15.-én mi fog történni?

Harsányi László: - Hát reményeink szerint mi fog történni? Hát egyrészt ugye mindig Páva utcáról beszélünk, azért hadd tegyek itt egy oldalvágást, amire nagyon büszke vagyok, ha sikerül, akkor az is leszek, bármi történik a Páva utcában, hogy április 15.-én Auschwitzban megnyílik az új kiállítás. És ahogy én láttam a terveket, meg az előadást hát nem lesz az rossz.

Rip: - Igen, a mi műsorunkban egyébként idejében volt szól, elmondta az ő terveit, és gondolom, azok fognak megvalósulni az auschwitzi magyar kiállításon.

Harsányi László: - Az utóbbi három, most már negyedik éve nincs Auschwitzban magyar kiállítás, az Auschwitzi Kiállítás sajátos módon, például meghatározza majd a páva utcai kiállítások további sorsát, ugyanis nem lehet most már kikerülni azt, hogy Auschwitzban van egy magyar holocaust kiállítás, és ehhez viszonyulni kell. Nos a Páva utcában 15.-én ünnepélyes megnyitás, állami protokollal ne tagadjuk, államfői látogatással, miniszterek látogatásával, körkapcsolás. Hogy éppen milyen kormány tagja más országból, azt éppen most tegnap óta nem tudom pontosan. Körkapcsolásos lesz, amit ott is látni lehet, és a televízióban is látni lehet, tehát nemcsak Auschwitzban, hanem Jeruzsálemben is Washingtonban is megemlékezések történnek. Ott pedig a megemlékezésen, sokat nem akarok elmondani, legyen az részben meglepetés, nemcsak beszédek lesznek, nemcsak zene lesz, hanem lesznek olyan remélem, drámaian szólva, színjátszási értelemben olyan pillanatok, amit a nézők átélve, meghatottan, ki meghatottan, ki elgondolkodva fog meghallani, tehát én azt láttam az alakuló műsorból, az alakuló megemlékezés forgatókönyvéből, hogy méltó lesz.