Orbán Viktor volt miniszterelnök is megjelent tegnap délután a Terror Háza Múzeumban megrendezett, Hetedíziglen című időszakos kiállítás megnyitóján, amely a holokauszt gyermek áldozatainak állít emléket. A rendezvényen képviseltették magukat a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetségének vezetői is. A múzeum előtt, az utcán rendezett megnyitóünnepség bevezetéseként Kathy Horváth Lajos hegedűművész adott elő részleteket Holokauszt című kompozíciójából. A technika hibája miatt a szónokok erősítés nélkül voltak kénytelenek előadni mondandójukat a zuhogó esőben. Schmidt Mária, a Terror Háza Múzeum főigazgatója arra mutatott rá, hogy „Hitler Harmadik Birodalmát ezer évre tervezték, és egy ezeréves birodalom számára minden megoldást véglegesnek szánnak". A másfél millió európai és százkilencvenezer gyermek áldozat emléke előtt tisztelgő tárlat címére utalva a történész-főigazgató elmondta: a történtek óta „két nemzedék nőtt fel, de hetedíziglen is emlékezni fognak a túlélők az áldozatokra".
Szili Katalin, az Országgyűlés elnöke arról szólt, hogy „a történelemben számos gyermekirtásra volt példa", s ezek mindegyike azt a célt szolgálta, hogy biológiai jövőjétől fossza meg az ellenséget. „Hajtsunk fejet azok előtt, akik ma is élhetnének, szülők, nagyszülők lehetnének, s akiknek ábécés könyv helyet sárga csillag, játszótér helyett égetőkemence jutott" - fogalmazott beszédében a házelnök.
Demszky Gábor a Terror Háza előtti beszédében azt a meggyőződését hangsúlyozta, hogy az adott történelmi helyzetben veszélyt jelentők ellen kell fellépni mindig. Ennek kapcsán az SZDSZ európai parlamenti listavezetője kihasználta az alkalmat, és elmondta: most Budapesten is felmerült a terrorveszély, amiért felszólítja a fővárosi embereket, hogy legyenek óvatosak, de ne hagyják magukat megfélemlíteni. Mint fogalmazott, felvette a kapcsolatot a rendőrséggel és a nemzetbiztonsági szolgálatokkal, hogy mindent´ tegyenek meg a budapestiek biztonságáért. A főpolgármester szerint örök megvetés illeti a nácikat, akik egy nép jövőjét akarták megsemmisíteni. - Csak akkor léphetünk tovább tiszta lelkiismerettel, ha azt mondjuk, hogy soha többé holokauszt, soha többé gyűlölet - jegyezte meg Demszky.
Pokorni Zoltán, a Fidesz alelnöke arra emlékezett vissza, hogy három éve ezen a napon a parlamentben tartottak holokauszt-emléknapot. Arról a pulpitusról hangzott el először a történelem folyamán egy héber nyelvű gyászima, ahol többek között a zsidótörvényeket is meghozták - mondta a politikus. Pokorni Zoltán arról is beszélt, hogy a magyarok az európai országoktól eltérően nem az auschwitzi haláltáborhoz kötik az emléknapot, hanem a kárpátaljai zsidóság ellen elkövetett borzalmak dátumához. Nem mentség, hanem magyarázat, hogy a magyarországi zsidóság elhurcolása nem fordult volna elő, ha Magyarországot nem szállja meg egy idegen hatalom - tette hozzá. A Fidesz alelnöke szerint nem bűntudatot, hanem felelősségtudatot akarnak ébreszteni az emberekben, az emléknap igazi küldetése nem a múltról, hanem a jövőről szól. Az a cél, hogy legalább egy kislány arcképe legyen ott az iskolás gyerekek kezében, egy olyan kislányé, aki nem lehetett nagymama - közölte Pokorni Zoltán. Orbán Viktor volt miniszterelnök és a megnyitón felszólalók ezt követően elhelyezték az emlékezés gyertyáit a Terror Háza bejáratánál.
Magyar tragédia 1944 címmel egész éves programsorozattal emlékezik meg a holokauszt hatvanadik évfordulójáról a Terror Háza Múzeum. A balliberális oldal részéről gyakran az egyoldalúság vádjával illetett intézmény számos rendezvénnyel, többek között filmvetítés-sorozattal is felidézi a magyarországi zsidó és cigány közösségek tragédiáját. A múzeumban tegnap két holokauszt témájú időszakos kiállítás is nyílt. A Hetedíziglen a holokausztban meggyilkolt másfél millió európai és százkilencvenezer magyar gyermeknek állít emléket, míg a Magyar tragédia 1944 című tárlat a magyarországi vészkorszak áldozatai előtt tiszteleg.
„Meg akarunk halni" - idézi egy deportált zsidó kisfiú Kőrösmezőn keltezett levelét az a tabló, amellyel a múzeumlátogató szembe találja magát, ha belép a Hetedíziglen című kiállításnak otthont adó földszinti terembe. Ez a tárlat a holokauszt gyermek áldozatainak állít emléket - a náci uralom alatt ugyanis Európa egészében másfél millió, míg Magyarországon százkilencvenezer kiskorú esett áldozatául a zsidóság teljes megsemmisítését célzó népirtásnak. A Terror Háza Múzeum esetében már hagyományosnak mondható módon ezúttal is a legkülönfélébb médiumok és technikai eszközök gondoskodnak arról, hogy az ismeretek átadása mellett az átélhetőségnek se legyen híján a kiállítás. A falakon gyermekportrék, valamint a koncentrációs táborokba elhurcolt gyermekek naplóiból, jegyzeteiből vett idézetek olvashatók, míg a bejáratnál elhelyezett tejüvegre elhurcolt gyermekek neveit vetítik a Yad Vashem Intézet gyűjtéséből. Az ugyanitt elhelyezett Wallenberg-kiállítás elemeivel szemközt a tárlatrendezők egy vitrint helyeztek el, amelyben sárba ragadt, elhagyott gyermekjátékok - például játékautó, baba és egy rozsdás búgócsiga - láthatók, felettük egy halálfejes SS-tányérsapkával. Mindemellett a kiállítás teljes ideje alatt látható és hallható a kiállítóteremben elhelyezett monitoron az a dokumentumfilm, amelyet a múzeum történészei állítottak össze túlélőkkel készített interjúikból, valamint archív felvételekből. A történelmi háttér pontos ismeretét egy 1944-es kronológia mellett egy terminál is elősegíti, amelynek segítségével a látogatók a magyar zsidóság történetéről, Magyarország német megszállásáról, a nyilas hatalomátvétel időszakáról, a koncentrációs és megsemmisítő-táborokról, a romák üldözéséről, valamint az elhurcolt gyermekek sorsáról olvashatnak. A teremben látható gyermekbreviárium idézeteit Martin Gilbert The Holocaust című munkájából, George Eisen Árnyak játékai című művéből, Anna Frank és Dawid Rubinovicz naplójából, valamint a budai izraelita aggok és árvák menházegyesületének 1945-46-os évkönyvéből válogatták a tárlat rendezői. A gyermek áldozatok névsorát Gávriel Bar-Shaked, a jeruzsálemi Yad Vasem Intézet professzora bocsátotta a múzeum rendelkezésére.
A múzeum harmadik emeletén megnyílt Magyar tragédia 1944 című kiállításnak otthont adó terembe lépő látogatót egy csendőr-, valamint egy SS-egyenruha fogadja. A bejárattal szemben három koporsót helyeztek el, amelyeken képernyők vannak, ahol korabeli fényképfelvételek váltják egymást. Ezek - mint a rajtuk elhelyezett adatokból, idézetekből és ismeretterjesztő szövegekből is kiderül - az öt és fél millió emberéletet kioltó európai holokauszt, az ötszázezer áldozatot követelő magyarországi vészkorszak, valamint a cigányság sokáig elhallgatott holokausztjának áldozatai előtt tisztelegnek. Az európai holokausztról szóló koporsón részletes bontásban szerepel az is, mely európai országban hány áldozata volt a holokausztnak. Ebből megtudhatjuk, hogy Németország, valamint a Szovjetunió zsidó közösségei szenvedték a legnagyobb - milliós nagyságrendű - veszteséget, míg például Romániában negyedmillióra, Szerbiában pedig hatvanezerre tehető az áldozatok száma. A kiállítóteremben két térkép is helyet kapott. Az egyik a nőkéről, báró Apor Vilmos megyéspüspökről, Uhl Antal párizsi magyar lelkészről, valamint Ravasz László református püspökről is megemlékezik. A teremben a Yad Vashem Intézet jóvoltából A világ igazainak névsora is szerepel, előtte egy kivetítővel, amelyen jelenleg dokumentum-összeállítást láthat a közönség, azonban április 27-től három hónapon keresztül itt vetítik majd Claude Lanzmann Shoah című, kilencórás dokumentumfilmjét is, amelynek a szerzői jogait erre az időszakra szintén megkapta az alkotótól tevékenységének elismerése gyanánt a Terror Háza Múzeum.


Az utolsó pillanatban, a tárlatmegnyitó előtt néhány órával járult hozzá tegnap a VI. kerület a holokauszt-kiállítás Csengery utcai részének felállításához. Az önkormányzat hetekig nem is reagált a Terror Háza Múzeum megkeresésére, végül tegnap reggel a tulajdonosi bizottság fideszes és SZDSZ-es tagjai igennel voksoltak a kérelemre. A grémium szocialista tagjai részt sem vettek az ülésen. Értesüléseink szerint az MSZP előzetesen jelezte is a többi pártnak, hogy nem kívánják hozzájárulásukat adni a Terror Háza újabb tárlatához. Az Andrássy úton felállított drótkerítéssel kevesebb problémája volt a múzeumnak: a fővárosi önkormányzat már hetekkel ezelőtt megadta az engedélyt az ideiglenes építményre. (G. K.)

PORRAJMOS NÉVEN EMLEGETIK saját nyelvükön a romák a cigány holokausztot, amely Európában félmillió emberéletet követelt. A magyarországi áldozatok számát öt- és ötvenezer közé teszik a kutatók - a pontos számot illető bizonytalanság oka abban rejlik, hogy máig feldolgozatlanok a roma holokauszt egyes állomásai, mindemellett a háború előtt a romákkal kapcsolatos nyilvántartás is jóval felszínesebb volt. Mint ismeretes, a náci fajelmélet a zsidósághoz hasonlóan a cigányságot is a kiirtandó etnikai csoportok közé sorolta. A roma közösségek tagjait szintén koncentrációs táborokba hurcolták, ahol sorsuk semmivel nem alakult szerencsésebben, mint a zsidóké. Auschwitzban például 1944-ben egyetlen éjszaka alatt négyezer romát megölve számolták fel a cigánytábort. A megmaradt magyarországi cigányság sorsát a világháború után a bolsevista diktatúra diszkriminatív gyakorlata is erősen megkeserítette. A roma holokauszt tudományos igényű feldolgozása napjainkban is folyik.
AZ ÉGO ÁLDOZAT JELENTÉSÛ HOLOKAUSZT szóval fejezik ki azt a tragédiát, amelyet az európai zsidóság a második világháború során Németországban és a német haderők által megszállt területeken szenvedett el. A fajelméleten alapuló náci politika a teljesen asszimilálódott német zsidóságot éppúgy meg akarta semmisíteni, mint a nemzeti jellegüket többé-kevésbé még őrző kelet európai közösségeket. Németországban Hitler hatalomra jutása után kezdődött meg a koncentrációs táborok hálózatának kiépítése. 1939-ben az országban még hat fő- és négy melléktábor működött, azonban 1944 áprilisára már összesen száznyolcvanötre nőtt a lágerek száma. Egyes táborokban „orvosi" kísérleteket is végrehajtottak - Auschwitzban és Ravensbrückben például sterilizációs módszereket próbáltak ki a „fajilag alacsonyabb rendű" népek szaporodásának meggátolására. Hitler valószínűleg 1941 végén adott utasítást a „zsidókérdés végső megoldásának" (Endlösung) előkészítésére. A holokausztban megszervezték és megtervezték, majd az ipari technológia módszerességével kísérelték meg a zsidóság teljes kiirtását, fizikai megsemmisítését. A második világháború végéig több mint öt és fél millió európai zsidót, köztük másfél millió gyermeket gyilkoltak meg.
MAGYARORSZÁGON KEVESEBB MINT KÉT HÓNAP ALATT, 1944. május 15. és július 10. között négyszázötvenezer embert zártak gettóba, majd deportáltak megsemmisítő-táborokba. A zsidó közösséget a német megszállás előtt a zsidótörvények is sújtották, azonban Bácska visszafoglalásakor az újvidéki vérengzésnek is nyolcszáz zsidó esett áldozatául. A német vezetés már 1942-ben követelte a magyarországi zsidókérdés „végleges megoldását", azonban a kormányzat kitért ez elől. A megszállás után kezdődött meg a zsidóság gettóba zárása és koncentrációs táborokba szállítása. Ez utóbbiakat Horthy Miklós kormányzó július 6-án leállíttatta, aminek köszönhetően a fővárosi zsidóság egy része megmenekült, a nyilas hatalomátvétel után azonban folytatódtak a deportálások. A magyarországi áldozatok száma - a nyilas vérengzésekben, valamint a halálmenetekben elhunytakkal együtt -körülbelül félmillióra tehető.