A falakon gyermekportrék láthatók, illetve a koncentrációs táborokba elhurcolt gyermekek naplóiból, jegyzeteiből olvasható válogatás. A bejáratnál lévő tejüvegre elhurcolt gyermekek neveit vetítik, a fali vitrinben sárba ragadt, elhagyott gyermekjátékok láthatóak. A monitoron a kiállítás teljes ideje alatt egy, a múzeum történészei által túlélőkkel készített interjúkból és archív felvételekből összeállított dokumentumfilmet vetítenek. A Hetedíziglen kiállítással párhuzamosan nyílt meg a Magyar tragédia, 1944 című tárlat is, ahol a látogatót egy SS- és egy csendőregyenruha fogadja. Az egyik falon, az „Igazak Falán", a zsidókat mentők nevei olvashatók, a „Tettesek Falán" pedig a Magyarországon tevékenykedő SS és nyilas vezetők és végrehajtók nevei, képei láthatók. A kiállítótérben a koncentrációs táborok vannak feltüntetve, külön jelölve a tömeggyilkosságok helyszíneit, valamint azon táborokat, ahol magyarokat is elpusztítottak. A teremben álló három koporsóra helyezett képernyőkön fényképek váltják egymást - az európai, a magyarországi és a roma holokausztra utalva. Ebben a teremben vetítik április 21-tői Claude Lanzmann Shoah című, 9 órás dokumentumfilmjét.
A Terror Háza múzeum időszaki kiállításai kétségkívül látványos és érzelmekre ható tárlatok. Miként az oly sok vihart kavart állandó kiállítás is. Bár a földszinti kicsiny kamaratárlat igazából a Wallenberg-emlékkiállítás kibővítése, ottmaradtak a korábbi installációk, kiegészítve a gyermekportrékkal s a megsemmisítő táborokat megjárt gyermekektől származó megdöbbentő idézetekkel, melyek olvashatók és hallhatók is a teremben. „Gyermekek. 14-16 évesek vagy még a kamaszkoron innen. A kisebbeknek alig volt esélyük a túlélésre. Néhányan éppen az első szerelmet élték át, mint a jelképpé vált holland kislány, Anna Frank. Tanulmányi eredményeiket, sportteljesítményüket, személyiségüket formáló kedvteléseiket mintha nem is odahaza, hanem egy másik bolygón hagyták volna. Mert mindaz még akkor volt, mielőtt elválasztották volna őket az életüktől. Mielőtt a világ lemondott volna róluk. Még meg sem mutathatták, mire képesek, még csak sejteni lehetett egyikről-másikról a hajdani tehetség csíráit. Gyermekek. Még nem értették a világot - és már nem értették a világot. Gyermekek, akik ha megmenekültek is, többé nem voltak már gyermekek. Szemük tükrében a rémület, a halál vert tanyát. Fényképek őrzik a tekintetüket." - áll az egyik installáción. A fényképeket a jeruzsálemi Jad Vasem Intézet bocsátotta a múzeum rendelkezésére.
Mint az állandó kiállításon, hasonló relativizmus jelenik meg a Magyar tragédia, 1944 című időszaki kiállításban is. Egy sorban láthatjuk Heidrichet, Eichmannt és a „névtelen" keretlegényeket. Kár, hogy a négy sorba rendezett, mintegy száz háborús bűnös képe olyan magasra került, hogy a két sor neveit már alig lehet elolvasni. Két tárolóban ruhákat és használati tárgyakat halmoztak fel, mint az auschwitzi tábor központi kiállításán. Igaz, ott épp a hatalmas mennyiség és a tárgyak eredetisége okoz megdöbbentő hatást.
Egyik kiállítás sem akar történetet elmondani, bár a termekben elhelyezett terminálokon olvashatók ismertető szövegek a magyar zsidóság történetéből, Magyarország német megszállásáról és a holokausztról. Schmidt Mária, a ház igazgatója meg akarta mutatni, nemcsak a kommunizmusról, hanem eredeti szakterületéről, a holokausztról is van mondanivalója. Igaz, a kétteremnyi gyűjtemény semmiképp sem adhat átfogó képet a korszakról, megrázóan villant fel egy-egy elemet belőle. Ezáltal a Terror Háza múzeum összképe vitathatatlanul kiegyensúlyozottabb lett.