Kiszely Gábor: - Azért e cím, mert a magyarság ekkor olyan tragédián ment keresztül, amely mérhetetlen veszteségeket okozott, hisz a polgári réteg egyik oszlopos tagjától megfosztották, a trianoni magyarság értelmében is érvényes ez a tragédia, hisz a jelenlegi határon túli magyarság is csökkent, pontosan ez által hatalmas vérveszteségek értek itt mindannyiunkat. Ezt szeretnénk felmutatni ez alatt a kiállítás-sorozat alatt. A sorozat a valóságban már januárban megindult, Raul Wallenbergről szóló kiállítás. A mostani hetedíziglen, Gyermekek az embertelenségben című kiállítás gyermeksorsokkal foglalkozik a holocaustban, azzal közel 1,5 millió ártatlan élettel, amelynek nem adatott meg az üldöztetések idején, hogy belenőjenek egy emberibb világba. Az ő emléküknek adózunk. Hajdani áldozatok, túlélők mondták el sorsukat, ebből készült is egy kis film. Igen sok támogatónk volt, természetesen elsősorban meg kell említeni a társmúzeumokat külföldön, az Egyesült Államokban, illetőleg Jad Vasem Izraelben. A továbbiakban a gyermek holocaust után következik ennek az egésznek a záró kiállítása, amely azzal foglalkozik, hogy mi lett a magyar zsidóság sorsa 1945. után, az üldöztetés után, tehát A túlélés, a túlélés után címmel, ez egy munkacím, kik azok, akik hazajöttek, hogyan tudták itthon újra kezdeni, kik azok, akik elmentek, vagy a tengerentúlra, vagy Európa nyugatabbik felébe, vagy pedig a még akkor Palesztinába. Mire vitték ott, hogyan illeszkedtek bele, hogyan kezdtek új életet. Ez ugyancsak egy nemzetközi jellegű kiállítás, hiszen nem csupán az itthoniakkal foglalkozik, hanem azokkal is, akik nagyon messze mentek innen szerte a világban. Azért mondom, hogy vannak nemzetközi vonásai, mivel ahogy az egész holocaust probléma, ahogy az embertelenség problémája világprobléma, úgy kell ezt kezelnünk nekünk is a magyar tragédián belül.

Vennes Aranka : - Sok legenda, elbeszélés él arról, hogy annakidején például, amikor a szerencsétlen embereket elhajtották, hogy a lágerekbe szállítsák, volt úgy, hogy a katolikus pap a sor végére állt, velük tartott és nem is tért haza. Senki nem tehet arról, hogy zsidónak, kereszténynek, vagy cigánynak születik. Kikről szól a holocaust?

Kiszely Gábor : - Természetesen elsősorban a magyar zsidóság sorsáról és emellett nem merülhet feledésbe a magyarországi cigányság, tehát a romák több százezres áldozata Európában és a több ezer magyar roma, akit szintén koncentrációs táborokban gyilkoltak meg. De azon túl természetesen megemlítjük azokat a lengyel gyermekeket is, akik szintén azokból kerültek vagy lassú kínhalálra, vagy pedig azonnali kivégzésre, mert lengyelek voltak.

Vennes Aranka : - Megváltoztat-e valamit egy ilyen tárlat?

Kiszely Gábor : - Vegyünk egy műalkotást, vegyünk egy szimfóniát, vegyünk egy színdarabot, vegyünk egy valóban értékes filmet. Tudati folyamatokat és érzelmi folyamatokat indít meg, vagy pedig mozgat tovább, de aki ezt látja, egy kicsikét változva távozik és ez ennek a múzeumnak, mint minden múzeumnak a lehetősége, az, hogy változtasson tovább a világon az emberiesség, a türelmesség és a szabadság érdekében. Az emberi tudásnak, az emberi irgalomnak és az emberi értelemnek szól ez a kiállítás is.

Vennes Aranka : - Lehet eleget beszélni a holocaustról és eljutunk-e egyszer oda, hogy senki nem fog senkit vádolni?

Kiszely Gábor : - Nem lehet róla eleget beszélni, ha kell, akkor az ember mondja el százezredszerre is, inkább sem, hogy eggyel kevesebbszer. Meg kell ismernünk indulatmentesen is ennek a tragédiának a részleteit, mint ahogy a kommunizmus tragédiájának a részleteit is meg kell ismernünk ahhoz, hogy objektíve tudjunk ítélni és ne áladatok alapján, vagy pedig a fájdalom keltette görcsök alapján, ezért dolgozunk, ezért állítottuk fel ezt a házat és ezért működünk immáron lassan több, mint két éve, a tragédiának a részletes megismerése garanciája annak, hogy ne ismétlődhessen meg többet ilyesmi se magyar földön, se másutt a világban.

Vennes Aranka : - Azt mondják az egészséges nép integrálja a történelmét, tehát befogadja, elfogadja, tudomásul veszi, a nem egészséges lelkülete pedig kiveti magából. Mi most hol tartunk?

Kiszely Gábor : - A múzeum tapasztalatait szemlélve azt mondom, hogy talán ne vonjuk meg ilyen határozottan ezt a vonalat, hogy kiveti a lelkéből. Ne felejtsük el, a XX. század annyi tragédiát, annyi traumát, annyi neurotizáló elemet tartogatott, hogy mindennek a feloldása nem a felejtés, hanem a megismerés. Tehát visszaállítani azokat a természetes gondolkodásmódokat, természetes reflexeket, reakciókat és valóban újra építeni a polgári gondolkodást együtt. Tehát hogyha majd ez megvan és ehhez próbálunk mi is hozzájárulni, a polgári öntudat erősítéséhez az ismeretgyarapításon keresztül. Hogyha mindez megvan, ennek az alapja, beszélhetünk arról, hogy hogyan integrálja egy nép a saját történelmét, avagy kortörténetét.

Kardos Katalin : A holocaust 60. évfordulójára, a Terror Háza Múzeumban nyílt kiállításról Kiszely Gábor szakmai igazgatóval, Vennes Aranka beszélgetett.