Szász János: - Ez a film azért nagyon érdekes mert nem moralizál hanem rettenetesen makacsul kérdez és kutat és felkutat. A Lanzmann nem az a kérdés érdekli az SS tisztektől, hogy megbánják-e, vagy hogy mit gondolnak arról, hogy miket tettek, hanem Õt a tények érdeklik és ez az elképesztő ebben az egész filmben, hogy olyan makacs és konok feltárás van ebben a dokumentumfilmben ami szerintem példátlan. Tehát nem is tudok hasonlót mondani hozzá.

R.: - Végig lehet ülni ezt a 10 órát?

Szász János: - Hát ezt végig lehet ülni bőven, sőt nagyon érdekes az, hogy amikor ez a 10 óra ez véget ér, akkor valahogy az ember nézné tovább mert igazából annyi kérdést tesz föl a film és mondjuk nagyon sok kérdésre válaszol is, de én legalábbis egyszerűen elképedve néztem ezt a filmet és nem nagyon éreztem, hogy 10 óra eltelt volna. Eltelhetett volna 20 óra. És nézze ez egy olyan téma amiről nem lehet eleget beszélni és itt nemcsak önmagában arról van szó, hogy ez a téma ez nemcsak a holocaustról szól ez a film tudja, hanem ez nagyon erősen szól a máról is. Például nincsen benne egy darab archív felvétel sem. Egy darab sem. És mégis ez a sok táj, vasutak, a táborok mai képei, a mai túlélők, a mai voltaképpen néma passzív gyilkosok. Például Lengyelországban Treblinkában a falu népe akik ott mosolyognak és tulajdonképpen eszükbe sem jut az, hogy Õk bármilyen felelős, bármennyire is felelősek. Tehát valahogy nagyon érdekesen mosódik össze a múlt, a 60 évvel ezelőtti múlt, illetve a ma. Nemcsak a történészeknek túlélőknek meg egyáltalán az érdeklődőknek a fiataloknak szól, hanem szerintem ez a tagadóknak is szól ez a film, tehát a holocaust tagadóknak is akik azt mondják, hogy ez nem történt meg. Mert hiszen olyan hiteles ez a film, hogy maga az Oberscharführer Treblinkából nagyon pontosan elmagyarázza, hogy hogyan, miként, milyen mennyiségben, hány négyzetméteren keresztül napi hány elgázosítottal folyt le egy nap. Tehát voltaképpen itt nemcsak a visszaemlékezők emlékeznek, hanem a gyilkosok is. És ők nagyon adnak arra, hogy az emlékezetük, hiszen németek, hogy ők nagyon adnak arra, hogy nagyon pontosan emlékezzenek. Tehát én azt gondolom, hogy ez egy nagyon fontos dolog ebben a filmben, hogy itt nem lehet tagadni ezt a dolgot. Aki tagadni akarja az nézze meg.