A baloldali Süddeutsche Zeitung müncheni napilap tárca rovatában Tim B. Müller ír Négy hónap, negyven év címmel, A Terror Háza és a magyar emlékezés kultúra alcímmel. A Terror Házát kezdettől fogva kritizálták, hiszen amíg a holokausztot két és fél terem mutatja be, addig a kommunista diktatúrával további húsz foglalkozik. Egy megkérdezett magyar ezt azzal magyarázza, hogy a náci uralom négy esztendeig tartott, a holokauszt négy hónapig, de a népünk negyven esztendeig szenvedett a kommunisták alatt. Ha a Terror Háza számításai igazak, akkor majd minden harmadik magyart érintette a kommunista diktatúra.
Mégis változik ez a felfogás, amit a Terror Házában most megnyitott, Raoul Wallenberg emlékének szentelt kiállítás is jelez. A Műcsarnokban a holokausztot túlélő művészek állítanak ki, s olyan modern alkotók, akiket megindított az ábrázolhatatlan borzalom. Az elmúlt héten az izraeli elnök jelenlétében avatták fel a holokauszt emlékhelyet, ahol látogatást tett Johannes Rau is. Az állandó kiállítás csak 2005-ben nyílik meg, addig is az "Auschwitz album" látható.
A megnyitó a magyarok számára is nagy élmény volt, magas részvétellel emlékeztek Budapest utcáin a holokauszt áldozataira, fiatalok ezrei vettek részt a fáklyás felvonuláson. Három napon keresztül olvasták a holokauszt magyar zsidó áldozatainak nevét, ahol politikusok és művészek is megjelentek. Egyúttal a dokumentációs központban Holokauszt Magyarországon - 60 évvel később címen tartottak konferenciát.
Az esemény jelentősége abban áll, hogy a konzervatívok is elkötelezték magukat az ügy iránt. Eltérő irányokból kezdtek el dolgozni egy közös "emlékezés politikán", amely szembe száll az újra megerősödő antiszemitizmussal. A magyar lakosság szenvedését a kommunista diktatúra alatt soha sem felejtik el, de a magyar zsidók szenvedése is bekerül a nemzet emlékezetébe. Kialakul annak tudata, hogy amit a zsidókkal szemben elkövettek, egy hihetetlen méretű bűn.