Egy jogállamban a politikai nézetek szabadon ütközhetnek, és a polgárok szabadon választhatnak közülük. Csak az az eset lehet kivétel, ha egy nézet nyílt hangoztatását alkotmányjogilag korrekt törvény tiltja. A demokráciának olykor komoly ára van, s ha a hatályos jogszabályok a nyilas eszmék közterületen történő dicsőítését megengedik, akkor ezt az árat meg kell fizetni. Az SZDSZ a náci ideológiák terjesztésének jogi korlátozására vonatkozó ötleteket azért kritizálja, mert álláspontja szerint minden ilyen kísérlet a szólásszabadság általános korlátozásához vezetne. Megoldás helyett plagizálta az Orbán-kormány egyik ötletét, amely így szól: nem kell neonáci eszmék terjesztését tiltó törvény, de aki nem tetszik nekünk, azt a rendőrség politikai befolyásolásával, illetve a véleménynyilvánítási szabadság alkotmányos garanciáinak kijátszásával eltüntetjük a közterekről. A Magyar Jövő Csoport (MJC5) nevű, nyíltan hungarista szervezet július végén jelentette be, hogy 2004 október 15-én ünnepi megemlékezést kíván celebrálni a nyilas hatalomátvétel 60. évfordulója tiszteletére a Terror Háza előtt. Könnyen tehette, hiszen a fennálló jogszabályok alapján ezt semmi sem tiltja. A Budapesti Rendőrfőkapitányság (BRFK) tehát kiadta az igazolást arról, hogy a bejelentés hiánytalanul tartalmazza a gyülekezési törvényben meghatározott tartalmi elemeket. Ekkor lépett a szín re az Új Generáció, amely ellendemonstráció megtartásáról határozott. Sehogy sem volt ínyére azonban a konfrontáció a hungaristákkal, ezért olyan megoldást próbált keresni, ami a saját politikai érdekének megfelel, ugyanakkor kizárja a szópárbaj lehetőségét Bácsfi Diánával, a MJCS vezetőjével. Az "anyacég", az SZDSZ is beszállt a projekt kidolgozásába, s végül elkészült a nagy terv. Ennek lényege az, hogy az ÚG közterület használati szerződést köt Budapest Főváros Önkormányzatának várostervezési és városképvédelmi bizottságával 2004. október 15-re, az Andrássy út Terror Háza előtti szakaszára, így az már nem számít közterületnek, ezért a gyülekezési törvény alapján senki nem demonstrálhat ott. Csak az, akinek a használó megengedi.

Õszintén szólva nem volt túl eredeti az ötlet, hiszen 2003. január 20-án a hadügyminisztérium utasítására a Hadtörténeti Intézet és Múzeum azért kötött 39 napra szóló közterület használati szerző dést az I. kerületi önkormányzattal, hogy a szintén nyíltan hungarista Vér és Becsület Kulturális Egyesület ne tudjon Becsület Napja megemlékezést rendezni 2003. február 11-én és az azt következő időszakban, a várból kitörő német SS-ek, nyilas és reguláris magyar katonák tiszteletére. Rossz lóra tettek azonban a hadügyminisztérium vezetői, amikor e mellett, a rendkívül nagy publicitással járó megoldás mellett döntöttek, hiszen válaszul a Vér és Becsület Egyesület 2004. február 15-én a korábbi 15 helyett immár 200 300 bajtársuk előtt tarthatott emlékezést a Kossuth téren, a Néprajzi Múzeum előtt.

Az ÚG tehát ugyanazt a törvényen kívüli technikát alkalmazta, mint korábban a hadügyi tárca. E furmány azért nevezhető törvényen kívülinek, mert nyilvánvalóan színlelt szerződésről van szó Az ÚG-nak ugyanis semmi szüksége nem volt közterület-használati szerződés megkötésére ahhoz, hogy antifasiszta demonstrációját megtarthassa. Erre a gyülekezési jogról szóló, 1989. évi III. törvény alapján is lehetősége lett volna. Ha viszont ezt a megoldást választja, akkor egyeztető tárgyalást kellett volna folytatnia Bácsfi Diánával arról, hogy a két gyülekezet hol helyezkedjen el a Terror Háza előtt. A szerződés színlelt voltát igazolja az is, hogy az ÚG nak egyetlen fillért sem kellett fizetnie a fővárosi önkormányzat számára, amire egyébként minden jogi lehetőség adott. Nyilván ugyanilyen nagylelkűséggel járt volna el a várostervezési és városképvédelmi bizottság, ha Bácsfi Diána kért volna hasonló paraméterekkel közterület foglalási engedélyt tőle október 15-re. Annyi mindenesetre bizonyos, hogy ha ez a technika jogszerűnek minősül, akkor a várostervezési és városképvédelmi bizottság rendkívüli politikai hatalom birtokosa. Hiszen egy tetszőleges szervezetnek kiadott közterület-foglalási engedély segítségével bármikor bármely szervezet vagy magánszemély szólásszabadsághoz fűződő alkotmányos jogát annullálhatja, beleértve a nemkívánatos politikai pártokét is.

A rendőrség sokkal eredetibbnek bizonyult az SZDSZ-nél a gyülekezési törvény kijátszásában. A Budapesti Rendőrfőkapitányság jó egy héttel az október 15-i demonstráció előtt biztonsági-műveleti területté minősítette a Terror Házával közvetlenül kapcsolódó járdaszakaszt. A döntést azzal indokolta, hogy így akarja biztosítani a Népszava által kezdeményezett "Virágokkal az újnyilasok ellen" demonstráció biztonságát. Valójában semmilyen veszély nem fenyegette a Népszava rendezőit, hiszen a demonstráció túlnyomó részében egyetlen képviselőjük sem volt jelen a helyszínen. De vajon mivel magyarázható, hogy a Terror Házával közvetlenül kapcsolódó járdaszakasz azon részét is biztonsági-műveleti területté minősítették, amely a Népszava rendezvénnyel nem kapcsolódó mellékutcába esett, miközben nem vált biztonsági-műveleti területté a Terror Házával szomszédos Andrássy út 62. számú házzal közvetlenül kapcsolódó járdaszakasz, noha a Népszava rendezvénye jócskán áthúzódott az utóbbi épület elé is? Ha pedig mégis atrocitásra került volna sor, akkor lett volna igazán baj, hiszen a rendezvény környékén a közel egyhetes demonstráció túlnyomó részében elvétve tartózkodott rendőr. Akkor meg mitől féltette a BRFK a Terror Háza járdáját? Miért kellett azt kordonnal körülvenni? Véleményem szerint kizárólag azért, hogy oda újfasiszta demonstráló be ne tehesse a lábát. Érvényes jogszabály híján erre csak ez a gyaníthatóan jogtalan technika kínálkozott. Furcsa módon a szigorúan őrzött járdára 2004. október i5-én valaki vagy valakik több száz szál virágot helyeztek Mindszenty József emléktáblája alá, "durván kijátszva a BRFK éberségét".

Történetesen magam is antifasiszta demonstrációt kívántam tartani október 14-én és október 15-én a Terror Háza előtt. Arra akartam felhívni a figyelmet, hogy a magyar parlament 2003. április 7-én a Sztójay-kormány deportálásért felelős Belügyminisztériumának egyik államtitkáráról, Johan Béláról nevezte el a népegészségügyi programját. Hiába foglalt állást úgy szeptember 15-én a Magyar Tudományos Akadémia, hogy a névadó nem alkalmas személy erre, a magyar kormány foggal-körömmel ragaszkodik a névadóhoz, aki 14 rendeletet adott ki arról, hogyan kell megfosztani zsidó származású orvosokat, bábákat, ápolónőket az állásuktól. A parlamenti pártokat sem érdekelte az eset, köztük a nyilasgyűlölő SZDSZ-t sem: Fodor Gábornak például legalább háromszor beszéltem az anomáliáról, de nem izgatta fel magát.

Mindenesetre időben bejelentettem demonstrálási szándékomat, s a BRFK a jogszabályban előírt 48 órán belül nem jelezte, hogy gond lenne. Lapld Lajos főkapitány-helyettes szépen kivárta az utolsó pillanatot, s október i3-án délután mégis megtiltotta a két demonstrációt, azzal, hogy egy, a terület használatára jogosult szervezet nem járult hozzá azokhoz, valamint biztonsági-műveleti területet is kialakítottak ott. Ötször jeleztem egyeztetési szándékomat a BRFK-nak, mielőtt a tiltó döntés megszületett, mindegyik alkalommal elmondtam, hogy a Terror Háza előtti négy párhuzamos járdaszakasz bármelyike megfelel a számomra, jelöljük ki a pontos helyet. Erre nem került sor, így a tiltást úgy értelmeztem, hogy az csak a biztonsági-műveleti területre, illetve az ÚG által lefoglalt területre vonatkozik. Utánanéztem: az ÚG október 14-én nem is volt használó, a szerződése csak 15-re vonatkozott. Ezért úgy döntöttem, hogy a Terror Házától számított harmadik járdaszakaszon protestálok. Fél órával később már a VI-VII. kerületi rendőrkapitányság vendégszeretetét élveztem, ahová Lapld Lajos tiltó döntésére hivatkozva vittek be. Gyorsított szabálysértési eljárást követően 7 óra múlva távoztam egy 40 ezer forintos bírsággal a zsebemben. Lapíd ezredes tiltása ellen fellebbeztem, s a Fővárosi Bíróság október 15-én, 17 órakor értesített, hogy hatályon kívül helyezték a BRFK döntését.

Elvben akár vissza is mehettem volna a Terror Háza elé a hangfalaimmal, de valami azt súgta, ne tegyem. A Fővárosi Bíróság ítélete mindenesetre kimondta: mostantól kezdve a BRFK-nak nem lehet egy sajtpapíron megtiltania egy demonstrációt, arról szabályos határozatot kell hoznia, ráadásul döntését nem húzhatja addig, amíg a protestáló már nem élhet jogorvoslattal, hanem tartania kell magát a gyülekezési törvényben előirt 48 órán belüli kerethez. Ezért már érdemes volt demonstrálni, s van rá esélyem, hogy a bírságot sem kell kifizetnem. Ha mégsem úszom meg, és úgy döntök, nem fizetek, 40 napra elzárnak majd. Négyszer annyit kell ülnöm tiltott antifasiszta demonstráció címén, mint Bácsfi Diánának fasiszta karlendítésért, s akkor ez a fennálló magyar törvények szerint így van rendjén.