- Akik a kapuban álltak, ők látták meg az első két szovjet katonát - emlékszik Weisz Lívia (90). Õk szóltak, hogy vége, Pestet már elfoglalták. A katonák még kenyeret is hoztak. Fekete kockakenyeret. Az asszony a vészkorszak idején fiatal anya volt. Hároméves gyermekének volt a legnehezebb élelmet szereznie. Egy üveg lekvárért az aranyórájával fizetett.

 

A gettósításról Baky László belügyi államtitkár adott ki titkos rendeletet 1944. április 7-én. A zsidóknak ekkor már két napja viselniük kellett a sárga csillagot. Kárpátalján és Északkelet-Magyarországon 13, Észak-Erdélyben 11, Észak-Magyarországon 11, Délkelet-Magyarországon hét, Nyugat-Magyarországon nyolc nagyobb gettó és bevagonírozási központ létesült. Budapesten júniusban döntöttek az úgynevezett csillagos házakba költöztetésről.

 

Lívia úgy emlékszik: a kapu fölé helyezték a csillagot. Szerencséjük volt, egy keresztény családdal lakást cseréltek, így nem kellett másokkal együtt lakniuk.

 

- Onnan vitték el az apósomat. Jöttek a nyilasok, lecibáltak mindenkit az udvarra, és elvittek minden hatvan évnél fiatalabb férfit. Azt mondták, munkára viszik őket. Nem oda vitték. Soha többé nem láttuk egyiküket sem.

 

Novemberben a kormány rendeletet tett közzé a semleges államok védőirataival vagy ideiglenes útlevéllel ellátott zsidóknak a kijelölt, úgynevezett védett házakba való átköltöztetéséről. Lívia családjával a Pozsonyi útra költözött.

 

- Az védett ház volt. Annyira volt védett, hogy amikor kedvük volt hozzá, onnan is kihajtották az embereket, és belelőtték a Dunába. Zsúfolásig telt a lakás. Két szobában vagy húszan laktunk. A védett házakból a pesti nagy gettóba hurcolták a zsidókat. Vajna Gábor belügyminiszter erről november 29-én adott ki rendeletet.

 

- Nagy hideg volt, amikor vittek minket - mondja Weisz Lívia. Sorban haladtunk. A hároméves kisfiam jött-ment a menet mellett, elbóklászott. Erre ráfogta a puskát az egyik őr, és azt mondta: állj a sorodba, mert mindjárt lelőlek. De megúsztuk.

 

A gettóban két hónapig laktak. Líviáék egyik napról a másikra éltek. Az asszony szerint sokszor szárított hagymából, üstben készült a leves. Igaz, sokszor az is ehetetlen volt, mert ha belőttek, a törmelék azt is elborította. Lívia élete is csak a véletlenen múlott. - Éppen lehajoltam valaimért, talán egy szatyorért, amikor belőttek. Ez volt a szerencsém, a fejem fölött röpültek el a repeszdarabok.
Az asszony férjét egyszer vitték el, de két katona azt színlelve, hogy parancsot teljesít, visszahozta. Lívia szerencsés, végig a férjével lehetett.

 

Õk megúszták. Pont hatvan éve. Nem úgy, mint az a négyszázezer zsidó, akiket haláltáborban öltek meg, vagy a Dunába lőttek. 1945 végére alig néhány ezren maradtak, akik a haláltáborokból visszatérve, vagy a pesti gettóból kiszabadulva új életet kezdhettek.

 

Ausztráliában élő volt magyart kutatott fel a Simon Wiesenthalról elnevezett központ. Az intézmény adatai szerint Charles Zentai részt vett egy zsidó fiatalember megölésében. A 86 éves férfi fia azonban tagadja a vádakat. Állítása szerint az adott napon apja nem tartózkodott Magyarországon. Előtte néhány nappal hagyta el az országot. A férfi a második világháború idején katonatiszt volt. Vádlói szerint Németországba menekült, onnan vándorolt ki Ausztráliába. A jeruzsálemi Simon Wiesenthal Központ Utolsó Esély nevű programjának keretében náci háborús bűnösöket kutat fel. Magyarországon tavaly júliusban az adatvédelmi biztos aggályai miatt felfüggesztették az akciót.

 

 

A Terror Háza Múzeum októberben tett közzé felhívást. Olyan embereket keresnek, akik saját, illetve családjuk veszélyeztetésével segítettek a vészkorszak üldözöttéinek. Az egy évre meghirdetett akció adatai a múzeum tervei szerint kutathatóvá válnak. Azary Beatrix történész szerint eddig mintegy ötszázan jelentkeztek. Voltak, akik saját magukról beszéltek, mások olyanokat neveztek meg, akik őket segítették, bújtatták. A múzeum munkatársa szerint olyan személyekről, iratokról is tudomást szereztek, akik, illetve amelyek eddig még nem voltak ismertek.

 

 

1944. november 29. rendelet a gettó létrehozásáról
- 0,3 négyzetkilométernyi terület
- 70 ezer ember
- 24 közös sír
- 2281 halott