Auschwitzcal minden emberi érték megsemmisült - nyilatkozott Kertész Imre irodalmi Nobel-díjas a Der Tagesspiegel című német lapnak. Az interjú közzététele egybeesett az auschwitzi haláltábor felszabadulásának csütörtöki 60. évfordulójával. Az író fiatalemberként megjárta Auschwitz-Birkenaut és a buchenwaldi koncentrációs tábort is, ahonnan az amerikaiak szabadították ki. A Sorstalanság szerzője a berlini lapnak kifejtette, hogy a rendszerváltás után rövid ideig úgy gondolta: Auschwitz egy új világrendben nem ismétlődhet meg, egy olyan világrendben, amelyben a gyulölet helyére a szeretetet és a szabadságot helyezik. Kertész szerint az eufória elmúlt, s felteszi magának a kérdést: a sok emlékmű és az emlékezés rituáléi ellenére nem halványul-e el mégis a holokauszt mint negatív mítosz.

 

Az összenövő Európában konszenzus létezik az emberi jogokkal kapcsolatban, s hogy a holokauszt a kontinens történelmének része, nem csak Németországé. "Ezt elfojtották a kelet-európai diktatúrákban, Magyarországon sokan még mindig elfojtanák, de az Európai Unióban már nem olyan könnyű kitérni a történet elől. Érzéseim mégis ambivalensek: a világ úgy halad tovább, mintha Auschwitz sohasem lett volna" - nyilatkozta Kertész Imre. Elmondta, hogy új könyvén, egy önéletrajzon dolgozik, s számára Auschwitz felszabadulásának évfordulója nem ünnepnap, mert kevés érzéke van a rituálékhoz és az évfordulókhoz, az Auschwitzról való gondolkodásban minden nap egyformán fontos.

 

Hatvan éve, 1945. január 27-én szabadították fel a szovjet csapatok az auschwitzi koncentrációs tábort. Auschwitz nem véletlenül vált a holokauszt szimbólumává. Azt hogy pontosan hányan haltak meg a táborban csak megbecsülni lehet.

 

Auschwitz - a rettenet, a megérthetetlen, az embertelenség szimbóluma. A mai napig nehéz beszélni a huszadik század és az emberi történelem egyik legnagyobb szégyenfoltjáról. Nehéz megérteni, feldolgozni a történteket, s szorongató az emlékezés, a szembenézés. De emlékezni kell, hogy soha többé ne ismétlődhessen meg az, ami az emberi civilizáció törvényei szerint nem történhetett volna meg.

 

A holokauszt áldozatainak számáról különböző források más-más adatokat tettek közzé aszerint, hogy mikor és hol kutattak. Az auschwitzi német adminisztráció fennmaradt iratai és más, újabb kutatások szerint az auschwitzi táborkomplexumba hurcoltak száma összesen: 1 041 ezer volt, közülük Lengyelországból 300 ezer, Görögországból 55 ezer, Németországból 69 ezer, Hollandiából 60 ezer, Franciaországból 69 ezer, Szlovákiából 27 ezer, Belgiumból 25 ezer, Magyarországról 436 ezer embert deportáltak.

 

1942-től vált az európai zsidóság megsemmisítésének központjává a lengyel város

 

A tömeges népirtás programszerű megkezdése után, 1942-ben lett Auschwitz az európai zsidóság megsemmisítésének központjává. Ekkor az érkező tömegek már számot sem kaptak, és 70-75 százalékukra az azonnali halál várt. Ez az oka annak, hogy az adatok becsültek és eltérőek. Az auschwitzi múzeum 1,1 millióra teszi az Auschwitzba irányított európai zsidók számát, de akár 1,5 millióan is lehettek. Többségük elpusztult. Négy év alatt napi átlagban 3500-4000 deportáltat gyilkoltak meg. Az emberek tervszerű megsemmisítése csak 1944 késő őszén ért véget. A magyar zsidók megsemmisítése volt a tábor és egyben a holokauszt történetének legnagyobb emberirtási akciója. Soha nem működtek olyan intenzitással a náci halálgyár gázkamrái, mint 1944-ben.

 

Az 1941-es magyarországi népszámlálás - a visszacsatolt területekkel együtt - 825 ezerben határozta meg a zsidótörvények által érintettek számát. 1943-ban, - amikorra a közel 3 milliós lengyel zsidóság többségét már elpusztították - hazánkban volt a legnagyobb számú zsidó lakosság Európában. Magyarország jelenlegi területére vonatkoztatva 490 ezerre becsülték a zsidó származású állampolgárokat, ebbol a veszteség 210 ezer körüli lehet, de más adatok szerint a mai területre 1945-ben 190 ezer túlélőt regisztráltak.

 

Lágerek a hitleri Németországban

 

A nemzetiszocialisták 1933 tavaszán kezdtek koncentrációs táborokat építeni. Hitler hatalomra jutása után szinte azonnal meghozták azt a törvényt, amely lehetővé tette bárki korlátlan ideig való fogva tartását ítélet nélkül. Elsősorban a zsidó származásúakat internálták, de ide kerültek a politikai ellenfelek, az úgynevezett kisegyházakhoz tartozók, homoszexuálisok, papok, cigányok és bűnözok is. Ilyen tábort létesítettek egyebek között Buchenwaldban, Dachauban, Flossenbürgben, Mauthausenben, Sachsenhausenben és Ravensbrückben.

 

A lágerekben 1933-36 között már mintegy ezer politikai foglyot őriztek, szándékosan együtt a köztörvényes elítéltekkel. 1934-ben az SS halálfejes egységei vették át a felügyeletet, ettől kezdve a polgári igazságügyi szerveknek nem volt beleszólásuk.

 

1937-ben alakult meg az első táborok építésével foglalkozó, álcázott SS-vállalkozás. 1940 és 1942 között hozták létre sok más, kisebb mellett a hírhedt auschwitzi tábort is. 1944. március végén már számos kihelyezett részleggel 20 fotábor és 165 munkatábor működött. A háború előkészítéséhez és magához a háborúhoz is egyre több kényszermunkaerőre volt szükség. Az SS-által irányított eutanázia-programban, vagyis az értéktelennek ítélt emberek - az elmebetegek, fogyatékosok, stb. - elpusztításában orvosok is részt vettek.

 

 

A zsidók szisztematikus gyilkolása 1941 végén a chelmói megsemmisítő táborban kezdődött, majd következett Treblinka, Sobibor és Belzec. A kezdetben munkatáborként is muködő auschwitzi (Oswiecim) és majdaneki tábort a tömeges megsemmisítés céljára alakították ki: az auschwitzi törzstáborban és a hozzá tartozó, 1942-ben kiépült Birkenauban, valamint Majdanekben építették fel az első gázkamrákat. A zárt kamrába beengedett Cyklon B gázzal végrehajtott népirtás első áldozatai 1942 márciusában szovjet hadifoglyok voltak.

 

1942 januárjában a német vezetés megfogalmazta a 11 milliós európai zsidóság megsemmisítésének szándékát, - ezzel kezdetét vette az "Endlösung", a végső megoldás a zsidó nép kiirtására. 1942 júniusában kezdték építeni a négy krematóriumot és 1943. márciusában helyezték üzembe őket. Az üzemelés csúcsán a krematóriumok napi kapacitása elérhette a 8000 főt is.

 

A világtörténelem legnagyobb temetője

 

Az auschwitzi tábort 1945 januárjában a Vörös Hadsereg elől menekülő nácik felszámolták, felrobbantották a II. és a III. krematóriumot és elégették az irattár nagy részét. 48 ezer férfit és 18 ezer nőt hajtottak Németországba, hogy még néhány hónapig dolgoztassák őket, a táborban január 20-án tömegesen lőttek agyon embereket. Az auschwitzi tábort az 1. ukrán fronthoz tartozó 100. lvovi gyalogos hadosztály szabadította fel, a szovjet katonák 7650 csonttá soványodott embert találtak itt.

 

Auschwitz utolsó magyar áldozatai 1945 tavaszán, a táborok felszabadulása után haltak bele a kimerültségbe, az elkapott betegségekbe. A legtöbben a birkenaui gázkamrákban fulladtak meg levegőért kapkodva. Auschwitz-Birkenauban nincsenek sírok, mégis ez a magyar és a világtörténelem legnagyobb temetője.

 

A holokausztnak majdnem 13 millió áldozata volt, többségük, közel 6 millió zsidó, 3,3 millió szovjet hadifogoly, 2,5 millió nem zsidó származású lengyel állampolgár, németek, kelet- és nyugat-európai emberek százezrei, akiket különböző politikai, vallási és szociális szempontok miatt likvidáltak. A zsidóság áldozatai: Lengyelországban 2,9 millió, Ausztriában 40 ezer, Belgiumban 40 ezer, Olaszországban 15 ezer, a Cseh-Morva Protektorátusban 78 ezer, Franciaországban 130 ezer, Hollandiában 120 ezer, Litvániában 135 ezer, Lettországban 85 ezer, Németországban 200 ezer, a Szovjetunióban 1 millió, Szlovákiában 70 ezer, Jugoszláviában 65 ezer, Görögország 60 ezer, Románia 420 ezer.

 

Fasizmus és kultúra - a kibékíthetetlen ellenségek

 

A költő, műfordító Radnóti Miklós a holokauszt egyik áldozata. Hitler hatalomra jutása idején már tudta, hogy "halálraítélt". 1944-ben a szovjet csapatok elől menekülő németek a magyar határ felé terelték foglyaikat. Ezen az úton születtek a Razglednicák. A költő huszonegy társával nem bírta a gyaloglást, Abdán leszakadva a menettol, az SS-katonák kivégezték őket. Miután megásatták velük a sírjukat. A tömegsír exhumálása után Radnóti viharkabátjának zsebében találták meg utolsó versét.

 

"Mellézuhantam, átfordult a teste
s feszes volt már, mint húr, ha pattan.
Tarkólövés. - Így végzed hát te is, -
súgtam magamnak, - csak feküdj nyugodtan.
Halált virágzik most a türelem. -
Der springt noch auf, - hangzott fölöttem.
Sárral kevert vér száradt fülemen."